Elég kalandosan indult 2023. június 4-én a reggel, hiszen rögtön utazásunk elején megkeresett bennünket egy tv stáb, hogy tudósítást készítsen utazásunkról a nemzeti összetartozás közös ünnepségéről a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnáziummal.
Nagyon sok ügyes művészlelkű fiatal van iskolánkban: énekes, zenész, táncos, és önkéntes, akiknek ezúttal ily módon szerettünk volna kedveskedni a sok fellépésért, így összegyűjtöttük a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum művész csapatának egy részét, hogy közösen ünnepeljük az összetartozás napját, akár művész körökben is.
Fontos számunkra, hogy minden kirándulásban az aktív tanulás része legyen a programnak, hogy a csapatépítés mellett, tanulás alapú legyen ez az együttlét, ezért első úti célunk a Tisza-tó Ökocentruma volt, ahol már vártak bennünket. Először egy tárlatvezetésen vettünk részt, megismerkedhettünk a Poroszlón található Tisza-tó éjszakai és nappali élővilágával, Közép-Európa legnagyobb édesvizű akváriumrendszerével, és megtudtuk, hogy a Tisza-tó Magyarország második legnagyobb tava, és a legnagyobb mesterséges tava, amely az Alföld északi részén terül el, illetve a Tisza-tó a Hortobágyi Nemzeti Park negyedik bemutató területe, illetve 1999 óta az UNESCO Világörökség része.
Közelről láthattuk az őshonos állatokat, majd lementünk a felszín alatti akváriumrendszerbe, melyben többek közt domolykók, pontyok, csukák, balinok, süllők, harcsák, keszeg- és küszfélék, törpeharcsák, busák és amurok élnek. Az óriásakváriumban olyan különleges halfajtákat lehetett közelebbről megfigyelni, mint az óriási méretű viza, a vágótok, a sőregtok vagy a kecsege. Az Ökocentrum talán legkedvesebb lakói a vidrák, kiknek etetését élőben nézhettük meg.
A 3D-s moziteremben egy könnyed, igazán pihentető természeti dokumentum filmmel folytattuk túránkat, ahol a mozi technikai megoldásainak köszönhetően rendkívüli módon mutatta be a Tisza-tó arcát a négy évszak szerint. Őszintén, ezt tovább néztem volna, annyira nyugtató volt és jól esett.
Már nagyon vártuk a következő programot a hajókázást, így tovább is indultunk. A Tisza-túra hajóval szűk csatornákon is átvitt, nádfalak között utazva fedezhettük fel a vadregényes helyeket, de a nyílt vízre is kimentünk, ahol kajak-kenusokkal versenyeztünk és néha egy kevés víz is becsobban a hajóba, a srácok meglepetésére. A gyönyörű és páratlan élővilág most inkább elbújt a látogatók elől, de így is kiváló és összerázó program volt kis csapatunknak, mely Tisza-tó kincseit egy természetkedvelő képzett túravezető mutatott meg nekünk.
Szabad program következett, ebédidő és felfedezés az Ökocentrum területén. A szabadidőpark keleti részén lehet találkozni többek közt eurázsiai hóddal, mocsári és ékszerteknősökkel, vörösrókákkal, aranysakálokkal, kiskecskékkel és bárányokkal, míg a nyugati részen dámszarvasokkal, muflonokkal meg pelikánokkal, akik békésen üldögéltek és álldogáltak a apró tavukban nem zavartatva magukat a bámészkodóktól, de megtaláltuk az 1884-ben épült Tájház is. A fiatalok, az „összetartozás” jegyében annyira összebarátkoztak, hogy már láttam a „kapcsolódást” és a sok huncut pillantást közöttük, de aranyosak voltak. Ekkor már eléggé fáradtak voltunk, így tovább indultunk a szállásunkra, Nyíregyházára.
A Szent Imre Katolikus Gimnázium diákjai és cserkészei egy különleges estével leptek meg bennünket. Vass Albert szavait idézve, pontban 20:23 perckor meggyújtottuk a nemzeti összetartozást jelképező őrtüzet, majd közös énekléssel zártuk az első napot. A két diákcsoport találkozása különleges volt, a cserkészek egymásra találása figyelemre méltó és a csillogás, a kedvesség, ami a tanárok és diákok szeméből áradt jóleső érzés volt. Köszönjük!
Másnap reggel, június 5-én, reggeli után folytatódott a közös ünneplés a gimnázium kápolnájában, ami díszterem is egyben és ahová örömünkre már a Hám János Líceum igazgató ura is megérkezett. Az ünnepi műsor könnyed volt, és kedves. Volt himnusz, szavalat, felolvasás, zarándoklat beszámoló, gyönyörű rajzok, közös ének, és koszorúzás az összetartozás emlékművénél és sok-sok diák és tanár együtt. Nyíregyházi látogatásunkat egy városnézéssel koronáztuk meg, ahol körbejártuk a központot, a Hősök terét, meglátogattunk minden fontos emlékművet, melynek végén megálltunk hálát adni a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház római katolikus templomban. Ekkorára a csapatunk már egészen jól összerázódott, a közös programok, a sok beszélgetés, viccelődés, ének összehozta a fiatalokat. Már csak egy úti célunk volt, hogy lemossuk az út porát a nyírbátori Sárkányfürdőben. Az utolsó pár órát ott töltöttük csobbanással és egy spontán, vicces leánykérésre is sort került, persze csak a hangulat felelősök játékából. Visszafelé a buszon szívből jövő koncertnek is részesei voltunk, a srácok musical részletekkel, rockopera dalokkal örvendeztettek meg bennünket és már a határon is könnyebben engedtek haza, így mindenki épségben, új ismeretekkel, új élményekkel, új tapasztalatokkal, új barátokkal határon innen és túl, érkeztünk haza összekovácsolva a közösségünket is.
Jó érzéssekkel tértünk nyugovóra aznap, hiszen sokat tanultunk a természetről, az összetartozásról, és az egyszerűségről is!
Köszönjük a Rákóczi Szövetség Diákutaztatási programjának a lehetőséget, a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnáziumnak a kedves fogadtatást, iskolánknak a mindenkori támogatást és nem utolsó sorban, hogy vannak ilyen remek diákjaink.
Hadházi Erzsébet Éva