Mindennapos tapasztalatunk, hogy a nevetés, az igényes szórakozás egyre kisebb teret kap hétköznapjainkban, mind komorabbá, anyagiasabbá váló világunkban, s az is elszomorító, hogy a jókedv, a derű mintha a legáltalánosabb értelemben vett irodalomnak is mostohagyermeke lenne. Jó tíz évvel ezelőtt ebből a felismerésből indítottuk útjára a Vidám Versek Versmondó Versenyét a Hám János Római Katolikus Iskolaközpontban. A kezdetben az iskolanapok programsorozatába illesztett „házi versenyként” elképzelt rendezvény hamarosan túlnőtt az iskola falain, előbb a város két másik magyar tannyelvű középiskolájának diákjait, majd más megyék jelentkezőit, sőt magyarországi testvériskoláink képviselőit is szívesen láttuk ezen a versmondó versenyen.

A verseny azonnali népszerűsége főként annak volt köszönhető, hogy tematikájában egyedülálló volt az erdélyi versmondó versenyek sorában. Ezzel függ össze egy másik jelentősége: felfedeztette a magyar irodalom érdemtelenül elhanyagolt területeit, például a tréfás folklórszövegeket, az úgynevezett régi magyar irodalom iskolai tananyagból mellőzött értékes, szórakoztató alkotásait, és nem utolsó sorban napjaink humorban bővelkedő irodalmi szövegeit.Meggyőződésünk, hogy ezen szövegek felfedezése és megismerése közelebb viszi a diákokat az irodalomhoz, megszeretteti az olvasást és segít abban, hogy műélvezőkké váljanak. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a diákok örömmel és kedvvel vállalkoznak ilyen jellegű szövegek felkutatására és előadására.

 

Ez a megnyugtató felismerés nemcsak a szervezés évenkénti felvállalását segítette, hanem arra is ösztönzött bennünket, hogy a versenyzők körét bővítsük, azaz nyissunk az általános iskolások, majd később az elemisták felé is. Ma már tulajdonképpen csak ez utóbbiak a verseny továbbvivői, de ma is örömmel idézzük fel a már ismerőssé vált arcokat, büszkélkedünk a versenyeken született barátságokkal, emlegetjük egyik-másik versmondó emlékezetes produkcióját. Egy korszak lezárultával hálásan mondunk köszönetet minden versenyzőnek, aki az elmúlt közel tíz esztendőben megtisztelte rendezvényünket jelenlétével, versmondásával. Külön köszönet állandó zsűritagjainknak, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata színművészeinek, Tóth Páll Miklósnak és Méhes Katinak, akik nemcsak a zsűrizés hálátlan feladatát vállalták minden évben, hanem a rendezvény leglelkesebb támogatóinak is bizonyultak. Ezúton is köszönet minden segítségért, biztatásért.

Ugyancsak köszönet illeti a felkészítő tanárokat, a szervező kollégákat, mindenkit, aki hozzájárult a Vidám Versek Versmondó Verseny sikeréhez. Hisszük, hogy mindannyiunk számára emlékezetes marad ez a különleges verseny, amely sok éven keresztül bizonyította, hogy az irodalomnak is vannak – úgymond – derűs pillanatai, és a nagybetűs „kulturális esemény” is lehet kifejezetten nevettető.