Az iskola célkitűzése, hogy a diákja „másokért élő ember” legyen, azaz talentumait ne csak egyéni célok megvalósulására, hanem a társadalom, az emberi közösség jobbá tételére használja, szolgálva ezzel saját maga és mások földi és égi boldogulását. „Értsék meg, tiszteljék egymást és dolgozzanak együtt másokkal a közös jó érdekében”.

Az iskola mindenkori X. osztályos évfolyamának diákjai (kb. 45 diák) évenként lehetőséget kapnak arra, hogy szabadidejükből félévenként meghatározott óraszámban (6 óra félévenként) részt vegyenek különböző szeretetszolgálati tevékenységekben. Ezek iskolán kívüli, illetve iskolán belüli tevékenységeket egyaránt jelentenek.

„Az idősek otthonában voltam, ahol süteményt és képeslapokat osztottunk, és karácsonyi énekeket énekeltünk. Öröm volt adni, látva, milyen jól esik nekik (néhányan sírtak is). Sokszor már a sírással küszködve kellett énekelnem. …Én szívesen vállalok önkéntes munkát”.

„Négy területen is segédkeztem… Sajnáltam a gyermekeket hátrányos helyzetük miatt, de a sajnálat helyett inkább vidítani próbáltam őket (és magamat). … Az idősek otthonában szentképeket osztogattunk és imádkoztunk az emberekkel. Rajtuk is megesett a szívem, és nehéz volt elképzelni, hogy egyszer én is odajutok. .. Amiket tettem, élveztem, és jól esett jót tenni másokkal.”

 

„Gyerekekkel foglalkoztam, akiket írni és olvasni tanítottam. Azt tapasztaltam, hogy milyen jól összehozza az embereket a játék. Nagyon tetszett az egész dolog, a gyerekek figyelmesek voltak és nagyon aranyosak. Ezek a gyerekek szegények voltak, szeretetre, gondoskodásra volt szükségük. Nagyon jól éreztem magam köztük. Szerettem ott lenni, engem is szerettek és nagyon lelkesek voltak. Szerintem az önzetlen szeretet és segíteni akarás, ez számít, ez a célja az egésznek, és ez jó.”