Iskolán kívüli tevékenységLeki élet

A kissé kései tavasz napsütötte hétvégéjét használták ki a Hám János Líceum kilencedik osztályos diákjai és osztályfőnökeik, hogy április 21-23.-a között zarándokúton vegyenek részt.

Szokványos időben, 8.00 órakor, érkeztünk péntek reggel a székesegyház előtti parkolóba, hogy elindulhassunk és felkeressük az ország nyugati részén elhelyezkedő nagyobb városokat, emlékhelyeket és a máriaradnai kegyhelyet.

Első megállónk „a Kőrös menti Párizs”, azaz Nagyvárad volt. Egyik vallásturizmus osztályba járó diáktársunk mesélt a nagyváradi római katolikus székesegyház történetéről, művészeti értékeiről. Az épület mellett elhelyezkedő barokk püspöki palotát és a Kanonok sort is megcsodálhattunk, majd izgatottan és látnivalókra éhesen tettünk még egy sétát Nagyvárad központjában, ahol a szecessziós épületek sokaságából a Fekete Sas palotát és a Darvas-La Roche-házat kerestük fel. Közös ima, fényképezés, szelfik, osztályfőnökeinkből vált alkalmi idegenvezetők, fagylaltozás, séta, csodás épületek – néhány címszó, amellyel a délelőtti remek hangulatot lehetne jellemezni.

Utunk Nagyszalontára vezetett, a Csonka toronyba, ahol interaktív játékokon keresztül kerülhettünk közelebb „a ballada Shakespeare-jéhez”, Arany Jánoshoz, személyes tárgyai és kéziratai által. Majd a szoborparkban a költőóriáson kívül a város híres szülötteit is számba vehettük.

Arad városa Kossuth Lajos szerint „a magyar Golgota”, hiszen az 1848-1849-es szabadságharc bukása után itt végezték ki a 13 tábornokot. Ezen emlékek nyomába eredtünk, mihelyst Aradra érkeztünk. A város magyarságának állít emléket a mai Tűzoltó téren álló, a történelem során sokszor elrejtett Szabadság-szobor. Tisztelegtünk az aradi tizenhárom vértanú vesztőhelyéhez közeli obeliszk előtt, melynek egyik oldalán a gyásznap dátuma: 1849. október 6., a másikon a tizenhárom honvédtiszt neve, kivégzésük sorrendjében. Ezt követően, szabadidőnkben, magunk fedezhettük fel Arad látványosságait.

Másnap reggel szálláshelyünkről, Lippáról, indultunk aznapi kalandunkra. Miután a máriaradnai kegytemplom történetét megismertük és megnéztük a templomot, az épület mögötti kálváriát jártuk végig. Lelkileg feltöltődve, néhány kegytárggyal a zsebünkben a közeli Solymos tetőn elhelyezkedő várromot céloztuk meg kora délután. Kisebb kihívás volt a „vár bevétele”, de kárpótolt a csodálatos kilátás a Maros folyóra és a környékre.

A kimerült társaságot ebéddel várták szállásadóink, majd rövid pihenő után folytattuk utunkat, a rózsák, a virágok városába, „a kis Bécsnek” is becézett Temesvárra.

A belvárosban megnéztük a legnagyobb nevezetességeket. A nemrégiben felújított és az éppen aznap újra szentelt Szent György székesegyháznál kezdtünk, majd áthaladtunk a Szabadság téren, ahol kellemes zongorajáték fogadott, végül az operaháznál fejeztük be sétánkat. Ezután a Szent Katalin templomban szentmisére került sor, ahol az oltár- és a zenei szolgálatot örömmel vállaltuk. A városban eltöltött néhány óra alatt éreztük, hogy Temesvár már igazi európai nagyváros, pezsgő élettel, utcai mutatványosokkal, hangulatos kávéházakkal, magyar, román és német lakosokkal.

Utunk utolsó reggelén Világosra mentünk, amely településen megpecsételődött a magyarság sorsa, ugyanis itt tette le Görgey Artúr a fegyvert és lett vége az 1848-49-es szabadságharcnak. A világosi vár romjait csak messziről csodáltunk meg, majd a Bihari-hegyek kanyargós útjain a Medve-barlanghoz érkeztünk, ahol a törpe, szellem, spagetti, sőt Szent Család formájú cseppkövek látványában gyönyörködtünk.

Napsütötte városokban és fontos történelmi és vallási helyeken jártunk, mely örök emlék marad, mind az évfolyamtársaink, mind osztályfőnökeink számára. Utunk során egy teljesen újfajta közösségi érzést tapasztaltunk meg: hogy a zarándoklatnak egyáltalán nem kell régimódinak lennie, mert nagyon jó barátainkkal, osztálytársainkkal együtt családjainkért, a világ békéjéért, önmagunkért imádkozni és a Jóisten által teremtett világ szépségeire rácsodálkozni. Hálás köszönet az iskolának az anyagi támogatásért, és kísérő tanárainknak a kirándulás megszervezéséért!

Tóth Tamara

IX. B osztályos diák