Iskolán kívüli tevékenységUncategorized

2023. március 10 – 12. között a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum XI.A osztályos diákjai, az iskolakórus néhány tagja és kísérői közösen és rendhagyó módon ünnepeltük március 15-i nemzeti ünnepünket. Ez alkalommal összekötöttük a megemlékezést, nagyböjt lévén, egy szép zarándoklattal, melynek úti célja Bécs és Mariazell volt.

Amikor megtudtuk, hogy idén újra lesz lehetőség a Rákóczi Szövetséges diákutaztatási pályázatában részt venni, nagyon megörültünk, hiszen minden alkalom egy újabb történet, sok – sok új ismeret és egy újabb kötelék a közösségünkben. A rövid szervezési idő mindent bevonzott, jót-rosszat, de a sok csavar, verseny és betegség ellenére is egy jó kis csapat gyűltünk össze, így március 10-én, péntek reggel útnak indultunk egy újabb kalandra.

Már utazásunk elején látszott, hogy ez egy strapabíró diákcsapat, többször is a márciusi ifjakhoz hasonlítottuk őket, aztán volt, aki kikeresett minden március tizenöttel kapcsolatos emlékművet, ami utunkba esett, megbeszéltük az ezen a napon történteteket, megemlékezve az 1848–49-es forradalom és szabadságharcról, melyet nemzeti ünnepként üli meg a Kárpát-medence magyarsága. A hosszú utunk alatt a hangulat nagyon vidám volt, jól éreztük magunkat. Délutánra megérkeztünk Bécs belvárosába, ahol találkoztunk Miceaval, aki végig kalauzolt bennünk Bécs fontosabb pontjain. Meglátogattuk a Ringen található híresebb épületeket: a Parlamentet, az egyetemet, a színházat, a régi tanácsházát, a múzeumot, az operát is láttuk, és mindenhol megkerestük a magyar vonatkozású kapcsolatokat, emlékeket, például a Szentháromságnak szentelt oszlopot a Graben utcában, mely oszlop sarkán hatalmas méretű magyar címer található, rajta a barokkosra stilizált Szent Koronával. Útközben láthattuk a Rákóczi-palotát, később Erdődy-palota, ahol a fő-kuruc Rákócziak is gyakran időztek, mikor épp úgy adódott a politikai helyzet. A Himmelpfortgasse 13. alatti palotát maga II. Rákóczi Ferenc vásárolta meg, felesége épp itt tartózkodott a szabadságharc kitörésekor, ami értelemszerűen elég nagy kellemetlenségekhez vezetett. A szabadságharc bukása után a belvárosi épület az államra szállt, majd egy másik magyar család, az Erdődyek vásárolták meg. Ők alakították ki az elegáns, érett barokk homlokzatot.

A Ring, vagyis a körút szomszédságában álló palotában valamikor a magyar királyi testőrség állomásozott, de 1848-ban megszűnt, helyét a kiegyezés után a Magyar Gárda vette át (ami ma már csak nevében azonos a kétezres években alakult szervezettel). Láttuk a Collegium Hungaricumot, vagyis a bécsi magyar intézetet. A bécsi körúthoz, a Ringhez több tér is csatlakozik, például a császárfórum részét képző Mária-Terézia-tér, ahol a múzeumok találhatók. Ezen a téren van a Mária-Terézia-szobor és egy egész történelmi tabló, ahol be akarták mutatni amit a birodalomban elért az uralkodónő a negyven éves regnálása alatt. A talapzaton mintegy harminc alak kapott helyet: Mozart, Haydn, hadvezérek, államférfiak, tudósok. Az alakok között négy magyar is található: Grassalkovich Antal, Nádasdy Ferenc hadvezér, Pray György jezsuita történész, Hadik András, és az erdélyi szász kancellár, Samuel von Bruckenthal is. Láttuk még a barokk palotát a Széchenyi István szülőházát és halálának helyszínét a Hofburgtól pár méterre. Majd utunkat Bécs belvárosában a gótikus Szent István-székesegyházban, a Stephansdom ismerkedésével folytattuk, mely építmény az egyik kedvenc látnivalónk volt, 109 méter hosszú és 72 méter széles és ahol a főhajójában külön oltáron megtalálható a már háromszáz éves Máriapócsi kegykép is. Megismerkedtünk a templom szerkezetével, felépítésével, a történetével, lementünk a katakombákhoz, ahol ijesztő látvány várt és nagyon szomorú történeteket hallhattunk, majd felmentünk a toronyba. Megtudtuk, hogy a székesegyháznak összesen négy tornya van: 136,4 méteres magasságával a déli torony a legmagasabb, az északi torony viszont befejezetlen maradt és mindössze 68 méteres. Jelentőségét mutatja, hogy az Osztrák–Magyar Monarchiában a székesegyház déli tornyánál magasabb építmény létrehozását megtiltották, például a linzi Szűz Mária-székesegyház emiatt lett 2 méterrel alacsonyabb. Több magyar uralkodót is ide temettek el. Előbb káptalani, majd püspöki, 1723 óta pedig érseki katedrális lett. 2001 óta Bécs belvárosával együtt a Világörökség része. Az első nap gazdag fáradalmai után haza gyalogoltunk a szállás helyünkre.

Második nap, szombaton reggel elhagytuk Bécset és zarándoklatunk helyszínére igyekeztünk, Mariazellbe. Útközben ahogy egyre magasabban voltunk, a helyek között, úgy csökkent a hőmérséklet is, az első nap tavaszias időjárása nagyon hamar a télbe ment át. Megérkeztünk az Erlauf-tóhoz, melynek egy része még be volt fagyva. A gyönyörű téli táj elvarázsolt bennünket, megcsodáltuk a kacsákat a befagyott tó vizén, elkészítettük a szép, de didergős képeket, és tovább haladva az úton megkerestük a Maria-vízesést, ami szinte úti célunk küszöbén volt található. A vízesés (Marienwasserfall) mögött megláttuk a sziklába elrejtett Mária-szobrot, mely kis vízhozam esetén látható. Ez egy egyedülálló természeti szépség, mely vízesés mögött egy eredeti Mária-szobor helyett egy újat helyeztek el mely a bronzöntvény a Gußwerk-i Madonna másolata. Az eredeti vasból készült, és a Gußwerk-i Bányaipari Múzeumban tekinthető meg. Magas hegyek között bújik meg Ausztria legfontosabb zarándokhelye Mariazell, ahol a csodatévő Szűzanya segítségében bízva évente sok ezren zarándokolnak el a fenséges kegyhelyre.

Érkezés után elfoglaltuk a szálláshelyünket majd megismerkedtünk a helyi gasztronómiával. Ebéd után a kegytemplomban Sebastian atya már várt bennünket és egy szentmisén vettünk részt. Megismerkedtünk a bazilikával és történetével és megtudtuk, hogy a legenda szerint a térítő útra induló Magnus szerzetes egy Mária szoborral érkezett meg 1157-ben ide, útját hatalmas szikla kőtömbje zárta el. A megpihenő bencés barát a szobrot a sziklára helyezte, mely kettéhasadt. Remetekunyhót épített ide, kis cellát-kápolnácskát, innen ered a későbbi település neve, Máriacell. Mariazell a XIV. században vált híressé, amikor Nagy Lajos magyar király a törökök fölött aratott győzelme után templomot építtetett a Hálaadó kápolna fölé és azóta a magyarok legnagyobb búcsújáróhelye, a magyarok Nagyasszonyának temploma (Magna Hungarorum Domina). A jellegzetes háromtornyú búcsújárótemplom, a gótikus és a barokk stílus érdekes ötvözete. A templom köré nőtt, bájos kis városka a zarándokturizmus fellegvára, egymást érik a kegyszer- és ajándékboltok, a vallási turisztikai szolgáltatók. Már nagyon fáztunk, de jó zarándokokként mindannyian felajánlottuk imáinkat és közös keresztútra indultunk a bazilika mögött, mely keresztút napjaink problémáiról szólt. Az estét a melegben közösségi programmal folytattuk.

A harmadik nap, vasárnap reggel nagyon korán keltünk hiszen időre kellett a bécsi Schönbrunn-i kastélyhoz érkeznünk. Sétával indítottunk a rózsakertben, majd körbejártuk a császári család nyári lakhelyéül szolgáló Schönbrunn kastélyt, mely szintén a Világörökség része és 1569 óta van a Habsburgok birtokában, és melyet II. Ferdinánd császár felesége 1642-ben építtetett a területen nyári kastélynak és ő nevezte a helyet először „Schönbrunn”-nak. A nagy kert és a több mint 200 szoba érdekes történetei mellett, sok információt megtudtunk I. Ferenc József osztrák császár, magyar és cseh király és Erzsébet osztrák császárné és magyar és cseh királyné, Sissi életéről is. De, láthattuk azt a termet is, ahol a kis Wolfgang Amadeus Mozart 6 évesen elbűvölte zenei játékával Mária Terézia császárnét, és koncert után a Mozart gyerekekkel együtt a főherceggel és főhercegnőkkel játszottak a Tükörteremben. A Schönbrunn-i kastély látogatása után Budapestre indultunk, ahol a Petőfi szobornál koszorúzásra került sor, megemlékezve az 1848–49-es forradalom és szabadságharcról. Ezután már csak a haza út volt hátra.

Ebben a 3 napban nem csak történelmi szempontból lettünk okosabbak, de sokat tanultunk egymásról, intenzív nyelvleckében részesültünk, sokat nevettünk együtt, megismertük egymás zenei ízlését, barátokra találtunk, igazi közösségi élmény-emlékek marad. Volt bánatunk-örömünk, voltunk hidegben-melegben, megjártuk a mélységeket és a magasságokat, már csak hálásnak kell lennünk az idegenvezetését Mircea-nak, a támogatásért a Rákóczi Szövetségnek és az Iskolánknak! Köszönjük az együtt töltött időt, az együtt megélt sok-sok új élményt és tapasztalatot. Hála mindenkinek!

Hadházi Erzsébet Éva