Számold a lépéseket.. Budapesti kirándulásunk
2022. október 14.-én, pénteken kezdődött el, a már oly nagyon várt budapesti kirándulásunk. A szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum XI. A és B osztály diákjai, osztályfőnökeikkel, kísérőikkel együtt utazhattak, és élményekkel gazdagodhattak e kiránduláson. Bár összesen, mint diákok, csak 25-en vettünk részt, a hangulat kirándulásunk kezdetétől egész a végéig nagyon jó volt.
Kora reggel gyülekeztünk a Székesegyház előtt, majd 7 órakor indultunk útnak tele kíváncsisággal és izgalommal. Az autóbuszra szállás után a nagy nyüzsgést lassan legyőzte a koránkelés mellékhatása, így többen is aludtunk egy keveset. Magyarországra könnyedén és meglepő módon hamar átértünk, nem kellett sok időt eltöltsünk a határnál. A hosszú utunk alatt a buszozás zökkenőmentesen telt, s emellett a hangulat is vidám volt, jól éreztük magunkat. Egy rövid pihenő után, első megállónk Gyöngyösön volt. Itt bementünk a város főterén álló, a környék legnagyobb templomába egy imára, a Szent Bertalan templomban. Belseje lenyűgöző hatású, nagyon sokunkat elragadott szépsége, gazdagon díszítettsége. Ez után egy kis szabad időt kaptunk, sétáltunk egyet a környéken; majd ismét útra indultunk, s legközelebbi megállónk már csak Budapest volt. Budapesten első úti célunk a Budai várnegyed volt, amelyet körbesétáltunk, és hála kísérőinknek, a múltjába is beletekinthettünk, érdekes dolgokat tanulhattunk. Megtudtuk, hogy a Vár két, jól elkülönített területegységből áll: a polgárvárosból és a királyi palota együttesből. Láthattuk az ottani nevezetességeket is, mint például Mátyás kútja című szoborcsoportot vagy a Savoyai Jenő herceg lovas szobrát. Sokunknak egyik kedvenc megállója következett a Budai Vár alatt található létesítmény, a Sziklakórház Atombunker Múzeum, amely egy XX. századi időutazásnak is nevezhető. Mint megtudtuk e kórháznak fontos történelmi szerepe volt sürgősségi létesítményként mind a második világháború alatt és az 1956-os forradalom során is. Atombunkerré pedig a hidegháború alatt fejlesztették ki. Mindannyiunk számára lenyűgöző volt ez az élmény, pontosítva egy megrázó, s egyben megható túra volt. Elgondolkodtató, hogy mennyi önfeláldozó ember fordult meg ott a múltban. Újabb szabadidőt kaptunk, a Budai Vár ékessége, Budapest legnépszerűbb temploma terén, a Mátyás- templom körül. Este volt már, mire megérkeztünk Érdre, szálláshelyünkre, egy tornateremben töltöttük éjszakánkat. Őszintén eleinte tartottunk tőle egy kicsit, milyen lesz itt kipihenni a nap fáradalmait, de pozitív csalódás ért bennünket. A hangulat nagyon jó volt itt is, jó volt, hogy mindannyian együtt lehettünk, egy helyen, sokunk számára már ez is egy új élmény volt. Miután mindenki elrendezte fekhelyét, megvacsoráztunk, amit úgy gondolom mindenki nagyon várt már. Legtöbbünk úgy döntött, hogy egy esti séta is belefér még, kicsit körbejártuk Érdet, a környéket, mint minden együtt töltött idő, ez is sok nevetéssel zajlott le. A pénteki napunknak lassan véget is tért.
Szombati napunk, azzal kezdődött, hogy rendet raktunk a tornateremben, majd egy reggelivel folytatódott. A mai fő úti célunk Magyarország Parlamentje volt, ám mivel a meghatározott látogatási időpont később volt, még sétával, városnézéssel töltöttük az időt. Végig sétáltunk a Halhatatlanok sétányán, a Budapesti Operettszínház előtti részen, ahol a halhatatlanok társulat örökös tagjainak fémbe öntött lábnyomait láthattunk. Kívülről láthattuk még a Thália és Kálmán Imre színházat is, valamint a Magyar Állami Operaházat, Budapest egyik legjelentősebb 19. századi műemlékét. Következő megállónk a Szent István Bazilika volt, ahova sajnos nem tudtunk bemenni, de már csak kívülről is érdemes volt látni. Egy kis szabadidő program után, elindultunk az Országháza felé. A Duna partján sétálva már kívülről is lenyűgözően szép látvány volt, hát majd belülről. Nagy izgalommal telt, mire a váróteremből átmehettünk, először mindenki csomagját leellenőrizték, s csak ezután kezdődhetett el a tárlatvezetés. Fülhallgatón keresztül hallgattuk idegenvezetőnk szavait, melyeket mindannyian figyelemmel kísértünk. Az Országházban láthattuk a magyar koronázási jelvényeket is: Szent István koronáját, a jogart, az országalmát és a reneszánsz kori kardot. Nagy élmény maradt számunkra mindez, már csak a látvány is teljesen megérte. Ez után ebédeltünk, majd a következő megállónk a Terror Háza Múzeum, mely a XX. századi diktatúrák áldozatainak emlékére létrehozott múzeum Budapesten. A megrázó kiállítás segített, hogy közelebbről megismerjük és megértjük a magyar történelem véres szakaszait. Áldozatoknak, valamint az épületben fogva tartottak és megkínoztak számára állít emlékeket. Egyik maradandó emlék marad az itt kiállított tank is. A múzeum után egy kis szabadidőnk volt, majd a nap végére érve már csak visszautaztunk szálláshelyünkre és megvacsoráztunk. A nap levezetése képen egy újbóli sétát tettünk Érden, mely ismét jó hangulattal telt, attól függetlenül, hogy nagyon fáradtak voltunk már.
Elérkeztünk kirándulásunk utolsó napjához, Vasárnaphoz. Azzal indítottuk a napunk, hogy összepakoltuk csomagjainkat, útra készen voltunk már. Gyorsan megreggeliztünk, hogy érjünk el a reggeli szentmisére. Az érdi Jézus Szíve-templomban való misére mentünk. Mise után Budapestre utaztunk, hiszen következő célunk A Magyar Zene Házába vezetett, mely az egész zenetörténet, de a magyar zene fordulópontjain is végig vezetett. Az ide vezető út már felülmúlta elképzeléseinket, a gyönyörű Városligeten keresztül jutottunk el a Zene Házába. E épületben különleges zenei tárlat mutatta be nekünk a zene történetének legfontosabb állomásait, az ősi ritmusoktól, a zene születésének pillanatától elindulva egészen a 21. századig elmesélve a zene jelentőségét, s emellett kiemelve egy-egy ikonikus alkotót. A kiállítás önmagáért beszélt, pontosabban zenélt, mert amerre fordultunk, mindenütt zenét hallottunk. Egyik kedvenc élményünk maradt nekünk ez a Zene Háza, már csak azért is, mert interaktív résztvevőként, egy élményekkel teli történetet járhattunk be, egy fejhallgató segítségével. Mindezek után megtekintettük külsőleg a budapesti Néprajzi Múzeumot, Európa egyik legfontosabb szakmúzeumát. A Hősök Terénél vártunk a buszra, így még egy kicsi időt ezen a téren is eltölthettünk, körbesétáltuk. Utolsó megállónk az Aréna pláza volt, ahol szabadidőt kaptunk, ebédelésre, vásárlásra. E élményekkel teli és eseménydús utazásunk végére értünk, hiszen már csak a haza út állt előttünk. Meg kell említenem, hogy milyen jó hangulatban telt el a visszaút is, szórakoztunk, közösen énekeltünk és mindenki jól érezte
Az élménybeszámoló végére érve, újra áttekintve e három napot úgy érzem, fogalmazhatok úgy, hogy minden pillanatát megérte e rövid kis utazás. Ez úton is köszönjük, hogy lehetőséget kaptunk erre. Egy összeforrtabb közösséggé alakultunk, hiszen együtt éltük át ezt mind, együtt gyűjtöttük ezt a sok új élményt, s tapasztalatot. Nagy öröm az, hogy minden az eltervezettek szerint alakult, zökkenőmentesen. A Jóisten vigyázta utunkat mind a három nap alatt, együttlétünk ideje alatt megóvott és sok örömmel ajándékozott meg bennünket.
Koczán Zsófia – tanuló