Idén először kaptak lehetőséget a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum V-VIII. osztályos diákjai, hogy június 26. és július 1. között sok más határon túli és anyaországi felekezeti iskola tanulóival együtt nyaraljanak a zánkai gyermektáborban. Ujjongás és taps köszöntötte a nagy kék vizet, a „magyar tengert”, amikor vasárnap délelőtti órákban a 83 diákot és 7 kísérőt szállító autóbuszok ablakaiból láthatóvá vált a Balaton.
A tábor megnyitóján közel 3000, színes pólót viselő gyermek gyűlt össze a központi téren, ahol az altáborvezetők fergeteges bulival alapozták meg a nyaralás hangulatát. A táborozók szálláshelyéül szolgáló házak (altáborok) színének megfelelő pólókkal és ezekhez tartozó indulókkal vonultak fel a téren a különböző csapatok. A kék, sárga, lila, bordó, magenta és egyéb színek között a mi 90 fős társaságunk a világoszöldek csapatát képviselte. A sokszínűségben rejlő szépség ugyanakkor az összetartozás, az egység érzését is elhozta, amikor a nemzeti himnusz közös eléneklésével felvonták az Erzsébet-tábor zászlaját.
Precíz és átgondolt szervezés, lelkes segítők (ú.n. „tesók”), gyönyörűen felújított szálláshelyek, kiadós étkezések, érdekes programok és a felejthetetlen Balaton – ez a zánkai gyermektábor. Itt minden arról szól, hogy a gyermekek életre szóló élményekkel gazdagodjanak.
Az elengedhetetlen strandolás és pancsolás mellett számos egyéb tevékenység fűszerezte meg napjainkat. A gyerekek íjászkodhattak, középkori harcokban vehettek részt, kalandparkban próbálhatták ki ügyességüket. A sportok szerelmesei streetball és labdarúgó bajnokságon mutathatták meg a Hám János csapatának rátermettségét. A szervezők arra is figyeltek, hogy a tevékenységek között olyan lényeges kérdésekről is szó essen mint a természetben való tudatos viselkedés, az elsősegélynyújtás, a fogyatékkal élők segítése vagy a digitális függőség veszélyei. A művészi hajlammal rendelkezők kézműves foglalkozáson élték meg kreativitásukat, a kalandra vágyók lézerharcban vívtak meg egymással. A többség számára az egyik legnagyobb élményt a Balatonon történő sétahajózás nyújtotta. Noha a kisebb-nagyobb csapatok folyamatosan ide-oda vonultak a helyszínek és aktivitások között, egy-egy újabb eseményt hirdető plakátot látva mindig az volt az érzésünk, hogy a tábor szervezői kifogyhatatlanok a programajánlók terén, és akár több hétre való elfoglaltságot is tudnának biztosítani a csoport számára.
Az esték a zene és a tánc jegyében zajlottak. Könnyűzenei koncertekkel, tábortűzzel, örömzenéléssel és fergeteges bulihangulattal búcsúztattunk minden egyes eltelt napot.
Az ökumenikus istentisztelet alkalmával nem csak a határok, hanem a vallási különbözőségek is felszámolódtak, amikor a református és római katolikus egyházi elöljárók vezetésével 3000 táborozó felekezetre való tekintet nélkül, az összetartozás érzésével egyszerre adott hálát Istennek az együttlétért.
Az érkezésünk napján végigtáncolt „tesó-discó” utolsó este keretként megismétlődött, így zárva le a táborban töltött időt. A búcsút meglepetésként tűzijátékkal koronázták meg a szervezők.
A hosszú órákig tartó utazás és a hőség ellenére lelkes társasággal gördültek be az autóbuszok péntek este a Székesegyház előtti térre, ahol a szülők már repesve várták fáradt gyermekeiket, akik feltehetően még napok múltán is a különleges pillanatokat emlegették.
Köszönet a zánkai Erzsébet-tábor szervező csapatának és iskolánk vezetőségének a lehetőségért és a megélt élményekért.
Szász Anikó