Mind gyerekek,mind szülők nagyon vártuk már a közös osztálykirándulást. A gyermekek már jól összerázódtak az elmúlt 6-7 hónap alatt, de a szülőknek még nem igazán sikerült megismerkedniük, miközben maszkban várták gyerkőceiket az iskola bejárata előtt.
A lelkes szervezőcsapatnak hála, villámgyorsan kialakult a program és a házirend, 16 családnak sikerült bekapcsolódnia a szivárványos közösségépítő hétvége programjába.
Szombat reggel 9 óra tájékán sorban érkeztek az autók az erdődhegyi házhoz, egyes családok már jó ismerősként köszöntötték a tájat, mások az ismeretlenség varázsával találkoztak. A gyermekek lelkesen örültek egymásnak, s máris birtokba vették az udvart, s főként a játszóteret és környékét. A csomagok felhordása, a szobák birtokba vétele főként a szülőkre maradt. Miután mindenkinek sikerült megérkeznie, Sebestyén apukája a sárkánykészítés rejtelmeibe vezetett be bennünket. Komolyan megküzdöttünk a saját kis sárkányainkkal (akik most elroppanó léc, nem vágó olló vagy nem ragadó ragasztó képében bújtak elő), s megizzadtunk, míg elkészítettük a rombusz vagy hatszög alakú papírsárkányainkat. S utána következett a reptetés a sportpályán, kisebb-nagyobb sikerekkel, főként az apukák próbálták minél magasabbra eregetni a családi sárkányokat. Egy idő után a gyermekek más játék után néztek, de a szülők még lelkesen reptették a sárkányokat. A sárkányeregetés estig tartott volna, ha nem érkezik meg a pizzafutár, így azonban mindenki a konyha felé vette az irányt. Olyan népes volt a lelkes csapat, hogy nem is fértünk egyszerre az asztalhoz. Az ebéd után meglepetés várta a kis előkészítősöket és családjaikat Brigitta tani részéről, egy gyönyörű és finom szivárványos torta formájában. Még ejtőzni sem volt időnk az ebéd után, mert megérkezett Frigy Szabolcs iskolai tanácsadó és Géza spiri atya, s máris kezdődött a közösségépítő foglalkozás. A szivárvány ernyő védelme alatt minden család bemutatkozott, minden családtagról megtudtunk 1-2 lényeges apróságot, de ami a legfontosabb, megtudtuk végre egymás nevét 🙂 A hol humoros, hol komolyabb bemutatkozás után minden család elkészítette a saját családi címerét. A hol minimalista, hol barokk címerek elkészülte után a gyerekek kimasíroztak az udvarra, ahol a torna tanár és kedves felesége izgalmas mozgásos játékokat játszott a gyermekekkel. A gyermekek bevallása szerint nagyon jó volt, erről szülőként nem tudunk beszámolni, ugyanis komoly kihívás elé lettünk állítva, gyereksegítség nélkül: székre állva más perspektívából kellett szemlélnünk a világot, s közben számot adtunk abécéismeretünkről, miközben névsorba próbáltunk állni, anélkül, hogy leszálltunk volna a székekről. Miután a szülők serege teljesítette a feladatát, jogot nyert arra, hogy kérdezhessen a tanitól, míg sétál a teremben. Meg is ragadták a szülők az alkalmat, s kérdeztek a gyermekek iskolai magatartásáról, a motivációs és értékelési technikákról, az osztály légköréről, stb. Az iskolai tanácsadó közösségépítő foglalkozását szentmise követte, melyen a családok apraja-nagyja résztvett. Gitáros sajnos nem volt a csapatban, de azért a gyermekeknek köszönhetően mégsem csendes mise volt, a gyermekek szépen énekeltek vallásos énekeket Andrea óvónéni segítségével. Mindeközben egy lelkes apukacsapat az ízletes bográcsost készítette. A bográcsra várás közben lehetőség nyílt az iskolai tanácsadóval és spiri atyávalm illetve egymással beszélgetni nevelési és egyéb kérdésekről.
A finom vacsorát hangulatos tábortűz követte, a tábortűz körül a szülők énekeltek, a gyermekek futkorásztak. Egy idő után a gyerekek bevonultak pizsipartizni, de a szülők többsége még rekedtségig énekelt és ismerkedett. Nagyon hideg volt, de a hangulat annál felfokozottabb! A késői lefekvés után kicsit nehezebben sikerült a reggeli felkelés. A családok egyénileg reggeliztek, majd a gyermekek az udvaron játszottak a kápolnához való indulásig. Kicsit hosszúra nyúlt a készületi idő, de sikerült végül elindulnunk, s megmásznunk a dombot, s megcsodálni a kápolna környékén elénk táruló panorámát. A gyermekek még a magaslesre is felmásztak. Leérve a dombról takarítás következett, a családok rendbe tették a házat, a gyermekek közben szabadon játszottak az udvaron. Elválni nehéz volt, még egy utolsó előtti, majd egy utolsó és legutolsó hangulatos kidobósat is játszottak gyermekek-szülők közösen.
Hazaérve néhány nap kellett, hogy kipihenjük a kirándulás kellemes fáradalmait. A gyerkőcök számára fontos volt a közös – szabad és szervezett – játék élménye, a közös nevetés, hogy megismerhették egymás testvéreit, stb, a szülők pedig kicsit egymásra hangolódtak, s már néven tudják egymást nevezni.
Köszönjük Brigitta taninak és segítőinek, illetve a lelkes szervező szülőknek, akik foglalkoztak étkezéssel, bevásárlással, programmal, könyveléssel, stb.
Várjuk izgatottan a következő közös családi programot, ha már elkezdtük fonni a közös osztály- és szültőtársi hálót, fonjuk minél szorosabbra, egymást minél jobban megismerve!
Nimród szülei