Már nagyon vártuk, hogy végre kiszabaduljunk a friss levegőre, így összekötöttük Nemzeti ünnepünket egy kellemes kirándulással.
A Rákóczi Szövetség jóvoltából 2022. március 18. és 19-én folytattuk az ünneplést, immár a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum X.A osztály közösségének szűk körében.
Első állomásunk Zsibó (Jibou) város, Wesselényi, Erdély egyik legszebb barokk kastélyánál volt, ahol az iskolánkban működő Rákóczi Szövetség új elnöke, Balázs Dániel, és osztályunk diákja, Csáky Csongor beszéltek társaiknak az 1848-49-es forradalom és szabadságharcról, majd bemutatták a várost és a Wesselényi-kastély történetét.
Túránkat Almásgalgó határában, a Sárkányok kertjében (Grădina Zmeilor) folytattuk, amely természetvédelmi övezetben egy sziklaképződmény.
Erősen érezhető volt az osztályon, hogy mennyire hiányzott a közösségi élet és milyen jó érzés kiszabadulni a természetbe. Az ünnep arra is jó, hogy néha megálljunk a hosszú és fokozott stresszes időszakban, törekedjünk a testi-lelki pihenésre és újra megtaláljuk lelki békénket.
Az első panorámát egyesek fára mászva, míg mások a szikla tetejéről csodálták meg. Ezt a kilátót elhagyva az erdőn keresztül kisebb akadályokba ütközött a csapat, de mindenki legyűrte félelmét, így tovább haladtunk, majd rátaláltunk egy barlangra.
A fiúkat rögtön megihlette az élmény és férfikart rögtönöztek, majd az ősi rituálékat idézték fel a lányok számára. Ha csak ennyi lett volna az élmény, már megérte volna, annyi humort és nevetést éltünk meg ezekben a percekben.
A tisztásra érve szabad szemmel láthatóak voltak a fenséges képződmények. A fotózkodás után tovább haladtunk a Varjúvárhoz. A földút az erdőn át vezetett Kós Károly egykori saját házához, melynek falai közt többek között Dsida Jenő és Móricz Zsigmond is megfordultak.
Ezután Kalotaszentkirályra utaztunk, ahol a népi hagyományokat őrző szálláshely elfoglalása után megtekintettük a helyi múzeumot, de a ház felépítése, a szobák berendezése, a finom vacsora és minden más is a hagyományokat követte.
Reggeli és búcsúzkodás után Bánffyhunyadon keresztül megcéloztuk a közelben lévő Havasrekettyei fátyolos vízesést. De a vízesés felé vezető letérőnél kiderült, hogy a busz nem fér át az odavezető út hídján, ezért gyalog indultunk tovább. Mivel néhányan nem érezték jól magukat, jobbnak láttuk, hogy ők visszatérjenek a buszhoz, majd a csapat nagyobb részével tovább haladtunk a havas, csúszós és jégcsapokkal díszített fenyős, sziklás úton, amely enyhén emelkedett a Stanciu patak mentén. A fiúk itt is bizonyították kreativitásukat, útközben is alkottak. Elhagyva az utolsó házakat, még néhány csúszós, de sziklás kanyar után máris hallhattuk a vízcsobogás hangját és lassan megérkeztünk a Havasrekettyei fátyolos vízeséshez. A több, mint egy órás túra után jó érzés volt megcsodálni ezt a különleges vízesést, melynek egyik oldala teljesen be volt fagyva, a másik ága viszont gazdag, bőséges vizű volt. A vízesés nevét valószínűleg annak köszönheti, hogy formája hasonlít a menyasszonyi fátyolhoz. Percekig csodáltuk a szép látványt, majd vissza indultunk a társainkhoz. A visszaút lehetőség volt a fiataloknak egy kis játékra, beszélgetésre, még a történelmi megemlékezésre is. Ez utóbbi még engem is meglepett. A kb. 11 kilométeres út után megtudtuk, hogy a visszatért csapatból mindenki jól van, így nyugodt szívvel tovább indultunk a Bélisi tóhoz. A buszon nagy csend volt, az éjszaka és a túra fáradalmait pihente ki a társaság. A Nyugati Kárpátok legnagyobb tavához érkeztünk, melyet 1970-ben hoztak létre és a Bélesi tó (Fântânele víztározó) nevet kapta.
Amikor lementünk a tópartra, ritka nyugalom lett úrrá. A nagy csendben nagymértékben érzékelhető volt a béke, amire már nagyon rég vártunk. Csak ültünk és néztük a csodálatos, de erősen világító befagyott tavat. Átfutott a gondolataimban az elmúlt időszak, és az, hogy újra meg újra rájövök, hogy egy-egy ilyen kirándulás, nem csak ismereteket, aktív pihenést, új tapasztalatokat, élményeket nyújt, de mennyivel jobban meg lehet ismerni egymást és a gyerekeket, mint egy osztályteremben.
Szikszai Lajos forradalmár és szabadságharcos nyomába eredve Zilah volt a következő állomásunk. Ő is részt vett az 1848–49-es szabadságharc eseményeiben, sírja a zilahi nagytemetőben található. Zilah főterén, Wesselényi műemlékénél tettük tiszteletünket, majd Ady Endre szobrát is meglátogattuk.
Utolsó állomásunkra, Erdődre, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia házasságkötési helyére, ami 1847-ben Erdődön a vár kápolnájában volt, már sötétben érkeztünk, így csak kívülről tudtuk megtekinteni Júlia származási helyét. Az oltárt, amelynél házasságot kötöttek, már a szatmári püspökségi palota kápolnájában őrzik, ami az iskolánk szomszédságában van, így több lehetőségünk is van látni azt.
Alaposan, de kellemesen elfáradtunk, és szívből hálásak vagyunk mindenkinek, aki besegített az út, az ünnep és a pihenés létrejöttében.
Hálás szívvel, a X.A osztály nevében,
az osztályfőnök,
Hadházi Erzsébet Éva