2018. május 9-én a Hám János Líceum diákjai izgatottan várták, hogy végre megérkezzenek az érdi diákok, és újra találkozzanak az októberben szerzett új barátokkal. Az üdvözlő ölelések, könnyes szemek, szóval rendkívülien meghitt pillanat volt a találkozás. Délután szabad programot kaptak a fogadók és vendégeik. Volt, aki strandra vitte, volt aki bowlingozni, és volt, aki körbevezette barátját a városon, s még sokféle egyéni program zajlott le szerda délután. Csütörtökön reggel 8 órakor találkozott a csapat a Székesegyház előtt, hagyományos kirándulásunk kezdődött. Az úticél Nagybánya és Suior volt. Az út nagyon jó hangulatban telt. Misztótfalun meglátogattuk Misztótfalusi Kis Miklós magyar nyomdász, betűmetsző szülőházát. Ott megtekinthettük az általa, saját költségen nyomtatott aranyos Bibliát és további érdekes és értékes tárgyakat. Kicsit áttekintettük életét is a helyi lelkész által, megtudtuk, hogy nagyon jó körülmények között élt, de mégis szegénységben halt meg, mivel minden vagyonát a nyomdára költötte, hogy modernizálja, korszerűsítse azt. Következő megállónk a nagybányai Planetárium volt, ahol csodás előadást tekinthettünk és hallgathattunk meg a titokzatos égboltról. Ezután érkeztünk Suiorra, ahol nagy izgalmak közepette kipróbáltuk a libegőt, ami nagy sikert aratott. A tetőre érve gyönyörködtünk a látványban, amit a természet kínált nekünk. A nagybányaiebéd után új úticél lebegett a szemünk előtt, mégpedig a nagybányai Szent István torony. Időszűke miatt megrohamoztuk a tornyot, mert alig 15 percünk volt erre. Lent készült néhány csoportkép, valamint megtudtuk, hogy Nagybányának Asszonypataka volt a régi neve, és hogy ez az elnevezés II. Géza fejedelem idejébe nyúlik vissza. Fagyizásra, vásárlásra is jutott idő, majd indultunk Szatmárnémetibe. Másnap reggel ismét találkozott a csapat a Székesegyházban a Hám János Napokat megnyitó szentmisén. Ezt koszorúzás követte, majd meglátogattuk a Scheffler János emléktermet és a Püspöki Palota kápolnájában Petőfi és Szendrey Júlia által híressé vált oltárt. Mindezek után bepillantottunk a Hám János Napokba, a néptáncbemutatót, majd a 6.-osok színielőadását néztük meg. A közös ebéd után búcsúztunk. Talán ez volt mindenkinek a legnehezebb. Úgy gondolom, hogy ez a három nap rengeteg élménnyel gazdagított mindnyájunkat, s reméljük, ezek az emlékek, ezek a barátságok egy életre fognak szólni.
Boros Noémi, 8. osztályos tanuló