Iskolánk meghívást kapott a 2018. március 24-én megrendezett, hagyományos Békés megyei, XXII. Hajnal Imre Matematika Tesztverseny és Módszertani nap rendezvényeire, melynek mottója: „Minden, ami emberi, akár jó, akár rossz, előbb-utóbb véget ér. Kivéve a matematikát.”- Erdős Pál.
A versenyen résztvevő: Lőrincz Róbert, Havas Panna és Szabó Thalmeiner Bence diákok alkotta csapatunkat Kovács Béla tanár úr kísérte el.
Tanulmányi kirándulásunk péntek reggel hat órakor kezdődött, mikor is találkoztunk az állomáson. Bár még kissé kómásan, de feljutottunk a vonatra. Az első útszakaszunk hosszúnak ígérkezett, de Béla bácsi hamar elérte, hogy agyunk is dolgozni kezdjen, hisz a versenynek helyt adó város érdekességeit mutatta be nekünk képek segítségével.
Utunk következő érdekes pontja a határ volt. Megvallom őszintén, eddig el se tudtam képzelni, hogy is történik ez. Hogy mindenki megértse, a határ kettős ellenőrzéssel működik. A román oldalon található, határhoz legközelebbi megállónál, a határőrök ellenőrzés után elengedtek minket Romániából, majd ugyanúgy a magyar oldalon beengedtek minket Magyarország területére.
Ezután még két gyors átszállással megérkeztünk Békéscsabára. Teljes ledöbbenésünkre hófehér táj fogadott minket, folyamatos havazás áztatta az utakat . Ott meghallgattuk Béres Zoltán Zentáról érkezett matematikatanár előadását az algoritmusokkal kapcsolatos feladatokról, majd a helyiek megvendégeltek minket egy finom ebéddel.
Bár kissé szűkösen férve a csomagok mellett, de átautóztunk Gyulára, ahol elszállásoltak minket a Harruckern János közoktatási intézmény kollégiumában. Az elkövetkező délutánt a kollégiumban töltöttük, ahol megpróbáltuk kipihenni az út fáradalmait. Akik kicsit frissebbnek érezték magukat, azok ellátogattak az Erkel emlékházba is. Véleményük szerint remek időtöltés volt, amit mindenkinek ajánlunk.
Napunkat egy díszvacsorával zártuk, ahol tanáraink örömteli találkozásaiknak lehettünk szemtanúi. Ezután nagy versenydrukkal nyugovóra tértünk.
Szombaton a reggeli után részt vettünk a megnyitón, ahol megkönnyebbüléssel hallgattuk, hogy nem mindig a győzelem a fontos, és a vicces bölcseletet, mely szerint ,, a matematikus nem halmozza az élvezeteket hanem élvezi a halmazokat ’’.
Ezután mindenki a számára kijelölt terembe vonult, és kezdetét vette a verseny. 90 perc állt rendelkezésünkre hogy megoldjuk az érdekes és elgondolkodtató feladatokat. A verseny után közösen úgy döntöttünk, új zentai ( Délvidéki) és tornaljai (Felvidéki) barátainkkal, hogy talán jobb ha nem kötik az orrunkra, hogy mit hibáztunk. Végülis a részvétel a fontos.
Az eredményhirdetés megtörtént, és apró meghökkenéssel fogadtam, hogy minket vendégeket teljesen külön kategóriába helyeztek, a meghívott vendég-versenyzők táborába. Ebben a mezőnyben Bence 4, én (Panna) 5, Robi 6. lett. Így az összesített rangsorban 6, 8 illetve 9. helyezést értünk el.
Észrevehetetlen csalódásom azonban ellensúlyozta a város nézés, mely során meglátogattuk a Gyulai várat, amely Közép-Európa egyetlen épen maradt gótikus síkvidéki téglavára. Majd utunk a száz éves cukrászdához vezetett, ahol finom falatokkal kényeztettük magunkat. Bár igazából már az kellene legyen a neve, hogy ,, lassan 200 éves cukrászda ’’ vagy ,,jóval több mint 100 éves cukrászda’’. A lényeg, hogy mindannyiunk nevében ajánlom mindkét helyet mindenkinek, mivel kihagyhatatlan élmény. Szomorkodtunk is, hogy a Zentáról érkezett csapat ezt már nem élhette át velünk.
Este egy kiadós vacsora után úgy döntöttünk, még szorosabbra fűzzük a Felvidékről érkezett két diákkal a kapcsolatunkat. Ennek érdekében megtanultuk tőlük az amerikai hetes felvidéki változatát. Kicsit kiakasztó volt, hogy a szabályokat nem a játék elején tiztáztuk, és ezért viccelődve vádaskodtuk, hogy csak most találják ki azokat.
Végül, sajnos a vasárnap is elérkezett, és tőlük is búcsút kellett vennünk, de az ígéret áll, hogy a kapcsolatot tartjuk.
A változatosság kedvéért, az utat Debrecenig autóbusszal tettük meg, majd felszálltunk a határon áthaladó Szatmárt is érintő vonatra.
Köszönet a lehetőségért és a támogatásért, hogy résztvehettünk ezen a versenyen.
Jövőre, ha ismét meghívnak, veletek ugyanitt!
Havas Panna, X. o. tanuló