2017 októberében a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum 17 diákja és 3 tanára tanulmányi kiránduláson vett részt az érdi Marianum Általános Iskola meghívására.
Ennek a csapatnak én is a tagja voltam. Mindannyian kíváncsian vártuk, hogy milyen családhoz kerülünk, ki lesz az, akit tavasszal mi is vendégül láthatunk.
Első nap minden diák az őt befogadó családokkal szabadon választott programokon vehetett részt. Volt aki bowlingozni ment, más a Tropikáriumba, a Hősök terére, és olyan is akadt, aki a Láthatatlan Kiállításon próbált eligazodni egy láthatatlan világban.
Másnapi kalandozásunk a múltban folytatódott. Délelőtt az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba utaztunk, ahol nem csak a Feszty-körképet tekintettük meg, hanem olyan titkokat is kinyomoztunk, amelyek a régi korokhoz, szokásokhoz kapcsolódtak. Osztálytársaimmal, az érdi és a VIII. osztályos diákokkal csoportosan megoldható feladatok során az 1800-as évek női viseleteit tanulmányoztuk, rácsodálkozva arra, hogy mennyi ruhadarabot kellett viselnie annak idején egy nőnek. Néhány ruhadarabot még fel is próbálhattunk. Az V-VI. osztályos diákok lapátokkal, vedrekkel, ecsetekkel felszerelkezve álltak neki egy hajdani harcos csontváza és lova kiásásához. Fémleleteket is kellett keresniük, akárcsak a valódi régészeknek. A szabadtéri néprajzi gyűjteményből nekem a múlt századi iskola épülete és berendezési tárgyai tetszettek. Valóban izgalmas időutazás volt ez a néhány óra Ópusztaszeren ezen a gyönyörű őszi csütörtökön. Délután a szegedi dóm történetét ismerhettük meg, megcsodálva jellegzetes építészeti stílusát. A város sétáló utcájában, a Kárász utcában, nagyon jól esett a sokféle, különleges ízvilágú fagylalt.
Igazán aktívra sikeredett a péntek délelőttünk, ugyanis a tordasi kalandparkba látogattunk, ahol mindenki megszabadulhatott felesleges energiáitól. Szó szerint elszálltunk egy tó fölött, s mire magunkhoz tértünk a westernfilmek világában találtuk magunkat. Merészségből, bátorságból nem volt hiány, mindenki legyőzte önmagát a lehetetlennek tűnő akadályok során.
Hazautazáskor a fáradtság zenével keveredett és mindenki az emlékei között lapozgatott a kissé monoton autópályán, majd a város fényei ráébresztettek arra, hogy megérkeztünk a valóságba…
Köszönet illeti az érdi Marianum Iskola vezetőségét, tanárait, spirituálisát, a vendéglátó családokat, és iskolánkat, hogy lehetővé tették utazásunkat, az élményszerű tanulást, az ismerkedést, az újabb baráti kapcsolatok kialakulását. Találkozunk májusban, Szatmárnémetiben.
Török Jázmin Lilla, VII.osztály
Simon Laura