Leki élet

A Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum nevelői testülete a nyári szabadságot befejezve, augusztus 30 és szeptember 1 között lelkigyakorlattal készült a 2017-18-as tanévre. A lelkigyakorlat helyszínéül a Gödöllőhöz tartozó Máriabesnyő búcsújáró és kegyhely szolgált. Nem csupán a lelkigyakorlat programja, hanem a kiválasztott helyszín is ihletet adott az új tanítási évre.

A kegyhely alig 12 cm méretű kis csodatevő szobra Máriát, Jézus édesanyját ábrázolja, amint átnyújtja szívét a karján ülő Szent Fiának. Mária teljes szívvel szolgált, és ezzel a nevelők példaképe lett. E példa arra hívta a résztvevőket, hogy az következő tanév a szívek újbóli átadásának időszaka legyen számukra is. Iskolánk jelszava, “Mária által Jézushoz” visszaköszönt e szemléletes meghívásban. Szent Pál megfogalmazásában mint testnek a torna, olyan a léleknek a lelkigyakorlat. Egyik ugyanúgy gyakorlatokból áll, mint a másik. Mégis a lelkigyakorlatok sajátja, hogy nem csupán az ember és az ő tapasztalata lesz fontos benne, hanem megjelenik egy kapcsolati plusz, amely a létet és a tapasztalatot Istenre irányítja. Az ember másként válik élővé, Isten dicsőségére kezd létezni és cselekedni.

A lelkigyakorlat kivezeti a résztvevőt önközpontúságából és arra hívja, hogy Isten szemével lásson. Ebben a folyamatban senki sincs egyedül. Aki elindul a lelki úton, az Krisztussal járva újabb látóhatárokat fedez fel, és eközben, ahogyan a jelenlegi lelkigyakorlat során is történt sok támogatást kap a társaktól és a lelki vezetőktől. A közösségi jelleget erősítette az is, hogy a lelkigyakorlat gerincéül az egyház kórusimájának közös reggeli és esti imádkozása szolgált. Miközben áthullámzott a résztvevőkön a kolostorokban, a papok körében és a világi hívők sok tagja által is végzett zsolozsma ima, ők is részei lettek e nagy egésznek, ami az egyház.

Főelőadónk, Horváth Árpád jezsuita atya, aki a budapesti Mária utcai Jézus Szíve templom igazgatója és a “A Szív” folyóirat főszerkesztője, lendületes előadásokkal és kihívásokkal teli felvetésekkel segítette a résztvevőket szembenézni benső lelki világukkal. Bátorított arra, hogy akkor is érdemes küzdeni a gyerekek neveléséért és tanításáért, amikor annak eredményei nem azonnal láthatóak. Az információs robbanás kavalkádjában arra biztatott, hogy érdemes visszatérni a könyvolvasás gyakorlatához. Ez azért szükséges, mert a nevelői munkában elengedhetetlen a belső békés tér kialakítása, amelyben a figyelem összpontosul és nem fenyegeti vagy csábítja el azt a világhálóra jellemző csalóka reklámvilág. Árpád atya végezetül a szentmisében a résztvevők szívére kötötte az evangélium szavait, amelyek az imádságos légkörben ihletet hordozva szólaltak meg.

A második nap az előre tekintést segítette. A résztvevők szemügyre vették benső és külső tulajdonságokkal felruházott önmagukat, azt amit szívesen és azt, amit nem szívesen vinnének magukkal a következő évre. A gyakorlat során színes alkotómunkával tehették szemléletesebbé azt, ami e kérdéskörben felszínre jött. Egymással megosztva gondolataikat bátorítást kaptak arra, hogy legjobb énjüket bátran hordozza induljanak el. A befejező közös szentmise egyben felajánlás is volt, hogy Isten tegye teljessé a változás, a jobb és a szebb, az úgynevezett szentignáci “magis” iránti vágyakat. A hónap első péntekén nem csupán az ajkakon, hanem a felajánlott és az átnyújtásra kész szívekben is hála dala fakadt.

Pakot Géza SJ, szervezéssel megbízott spirituális atya