Tanárnak lenni az egyik legnagyobb kihívás!
1953-ban született Bukarestben. Aradon nevelkedett, és az ott kapott alapoktatást követően az akkori Ioan Slavici Líceumban érettségizett. A Temesvári Nyugati Tudományegyetem, román és francia nyelv szakán folytatta tanulmányait, ami meghatározó volt számára. Szeretettel emlékszik vissza tanáraira, nevelőire. Diplomája megszerzése után Nagykárolyba, majd Pálfalvára került. Mint kezdő pedagógusnak, élmény maradt számára a már ott dolgozó, tapasztaltabb kollégák segítőkészsége, embersége, szakmai alázata. Szatmárnémetiben a Constantin Brâncoveanu, majd az Avram Iancu általános iskolákban tanított. A rendszerváltást követően a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban, majd megalapítása után, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceumban helyezkedett el szintén címzetes tanárként. Párhuzamosan a Babes-Bolyai Tudományegyetem Szatmárnémeti kihelyezett tagozatán román nyelvet és irodalmat tanított.
Több mint 20 éve dolgozik közöttünk, szeretve hivatását, tanítva és nevelve egyaránt, szaktanárként, vagy osztályfőnökként. Meggyőződése, hogy minden diák inspirál érzékenységével, érdeklődésével, hangulatával. Sok év tapasztalata áll mögötte, kiváló szakmai tudással rendelkezik, fontosnak tartja, azt hogy diákjaiban tudatosuljon, a nyelv megtanulása nem kényszer, hanem létfontosságú a későbbi életben a munkapiacon. Öröm tölti el, ha visszatekint a sok-sok évre, évtizedre, a több száz gyerekre, akiket tanított. Személyes odafigyeléssel igyekezett felfedezni, előhívni belőlük a tehetséget. Legfőbb célja mindig az volt, hogy a tanulók helytálljanak az országos megmérettetéseken nyolcadik végén, az érettségin, a különböző szavalóversenyeken és a tantárgyversenyen is. Az évek során továbbképzéseken való részvétellel, szöveggyűjtemények és munkafüzetek összeállításával, interaktív, modern módszerekkel oktatta ezt a tantárgyat, ami komoly nehézségekkel állítja szembe a tanulókat, hiszen nem anyanyelvük, de a követelmények anyanyelvi szintnek felelnek meg. Diákjait évről-évre bevonja különböző kulturális tevékenységekbe. Mindig is fontos volt számára, hogy a tanulók szeressék a román órákat, könnyen vegyék az akadályokat, de ezen felül képesek legyenek az élő beszédre olyan feladatokon keresztül, amelyek megtanítják őket a toleranciára, és a kooperációs készségek elsajátításra.
Lelke mélyén bízik benne, hogy munkájának gyümölcse sokszor évek múlva érik be, hogy gondolatai, szavai és viselkedése tovább élnek majd a felnőtté vált tanítványaiban.