2017. május 3-án testvériskolánk, az érdi Marianum 16 diákja és 3 tanára látogatott meg bennünket, viszonozva a mi őszi látogatásunkat.
Szerda délután érkeztek kimerülten és izgalommal telve. Aznap este a fogadó családok élménydús programokat szerveztek – városunk bemutatását, kellemes időtöltést az aquaparkban, az erdődi vár és a nagykárolyi kastély meglátogatását. Én is megvendégeltem egy 8. osztályos diáklányt, akit előszőr egy kis városlátogatásra vittem, majd kimenünk az erdődi várhoz, távolról megtekintve a várost is.
Másnap kora reggel indultunk a Székesegyház elől. Nagyszalonta volt az úticél, de megálltunk a szatmári béke emlékére állított emlékműnél is. Hosszas utazás után Nagyszalontán megtekintettük Arany János szülőházát. A gondnok mesélt Arany János gyerekkoráról, s bár az idő nem kedvezett, a hangulat vidám volt, örömmel nézelődtünk a Csonkatoronyban és az Arany János Emlékmúzeumban.
A nagyváradi székesegyházban köszönetet mondtunk a Jóistennek, majd a kincstárat is felkerestük, ahol a foglalkozás fő témája Szent László volt. Itt megtekintettük a hermáját is. Szabadidőnkben a Várban kószáltunk.
Pénteken lazább nap várt ránk Szatmárnémetiben. A délelőttöt a Székesegyházban és a Püspöki palotában töltöttük. Délben a Konviktusban elköltött közös agapén vettünk részt, majd következett a szomorú, kissé hosszúra sikeredett búcsúzkodás. A vendégdiákok boldogan szálltak fel a buszra, hiszen élménydús kirándulásban volt részük, és a jelek szerint jól érezték magukat.
Úgy hiszem, mi itthoniak is ugyanolyan jól éreztük magunkat, hiszen hétköznapjainkat megszinesítette ez a program és a közös élmény.
Köszönjük a lehetőséget!