2017. január 20-22. között, Erdődhegyen, a „Helga Winter” Házban töltöttük a Hám János Líceum HARMÓNIA Kórusának téli közösségépítő hétvégéjét, melyet minden évben az iskola támogatásával Hadházi Éva zenetanárnő, kórusvezetőnk szervez meg.
Kicsit hiányérzettel indultunk útnak, hiszen több társunk nem tudott velünk jönni betegség, valamilyen rendezvény, vagy verseny miatt. Akik eljutottunk a kirándulásra nagyon sok barátot szereztünk, hiszen rengeteget voltunk együtt. Már a megérkezéskor egy játékkal indítottunk, majd együtt fogyasztottuk el a vacsorát, melyet örömhír követett, amikor megérkezett két tagunk és megtudtuk, hogy Anna és Krisztina győztesként végeztek a versmondó versenyről.
Közösségépítő játékok és az esti imádkozás következett, melynek keretében meghitt dalokat énekeltünk. Az volt a célja, hogy rá tudjunk hangolódni az imádságra, Istenre figyeljünk, próbáljuk megfogalmazni saját gondolatainkat és „Amit a kanadai vadlibáktól tanulhatunk”, az est történetből „ha egymást segítve dolgozunk, s közösségi szellemben végezzük a munkánkat, sokkal gyorsabban érjük el a célt.” Nagyon hangulatos és békés volt az ima. Az esti foglalkozásban jutott időnk társasjátékozni, zenélni és beszélgetni is. Ezt követően elvonultunk a szobáinkba lefekvéshez készülődni, pihenni.
Másnap egy reggeli imával kezdtünk és egymásnak valami kedveset kívántunk arra a napra. A reggeli után énekeltünk néhány, a tanárnő által kiválasztott többszólamú népdalt, megemlékezve a Magyar Kultúra Hetéről. A szép népdalok után kaptunk egy feladatot, miszerint csapatokat vagy zenekarokat alkotva fel kellett dolgozzunk egy-egy zeneszámot, majd elő kellett adjuk azt. Ezt a játékot mindenki nagyon humorosnak találta, úgy az előadását, mint a felkészülést rá. Ahol fiúk vannak, ott elmaradhatatlan a foci, így nálunk is ez következett: a fiúk rúgták a bőrt. Ebéd után jött, talán, a legnagyobb élmény a gyerekek számára, a rövid túra a friss levegőn és a várva-várt szánkózás. Felmentünk a kápolnáig, hogy megtaláljuk a megfelelő pályát, aztán mégis a tábor közelében bontakozhattunk ki és élveztük a szabadságot, a havazódást. Miután mindenki kihógolyózta magát, száraz ruhába bújjunk, kicsit megmelegedtünk, és bemutattuk, amivel délelőtt készültünk. Az együttesek több műfajban is megmutatkoztak és az előadások után megválasztottuk a közönségdíját, melynek győztese a „Nem tudom” zenekar (Janka, Krisztina, Levente és Krisztián) lett, akik nagyon is tudták mit énekeljenek, hogy meggyőzzék a közönséget.
Kultúránkra emlékezve, felelevenítettük a délelőtt tanult népdalokat, aztán játszottunk, míg kész nem lett a vacsora, amit közösen készítettünk el. Vacsora után újra a csoportos játék és a mese volt a központban. Eljátszottuk „A paraszt és a csacsi” tanmesét, majd beindíthattuk a fantáziánkat, hiszen mi alkottuk meg a saját mesénket rajzok alapján. Az esti ima aznap sem maradhatott el. Megtudtuk, hogy „a csöndben és a nyugalomban megismerjük önmagunkat”. Hálát adtunk az együtt eltöltött időért, a közösségünkért és családtagjainkért, majd aki akart filmet nézett, de választhattuk a társjátékokat is, ahol, megsúgjuk: nagyon jól mulattunk, vagy akár pihenni is lehetett.
Az utolsó nap reggelén mindenki fáradtan, és szomorúan ébredt, mert haza kellet menni. Újra megfogalmazódtak a jókívánáságok, a hála, a friss élmények, az új arcok, az, hogy a barátainkkal lehettünk, a másik énünk megismerése és végül a csatakiáltás: HARMÓNIA – belső békében lenni, összhangban magammal és egymással. Aztán becsomagoltunk, jött értünk a busz, és már nagyon érezve a kimerültséget, mégis feltöltődve, haza indultunk. Új és jó tapasztalatokkal teli, egy élménydús hétvégeként emlékszünk vissza a kirándulásra.
Gittinger Fanni és Pink Bernadette, VI. osztály