Népi hagyományok ápolása, jeles napok megünneplése és más keretek közötti tudásgyarapítás — így lehetne néhány szóban, nagyon tömören összefoglalni a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum Szivárvány előkészítő osztályának Liba–napjait. Amely ennél természetesen sokkal vidámabb, szórakoztatóbb és érdekesebb volt kicsiknek és nagyoknak egyaránt, s értelemszerűen a három nap foglalkozásai Szent Márton püspök történetéhez kapcsolódtak.
A 24 kisdiák hétfőn kapta meg s illesztette fejére a libás fejdíszt — melytől aztán nem is váltak meg többet, szinte folyamatosan viselték a három nap alatt. Ezek során nem csak Márton életével ismerkedtek meg részletesen — gyermekkorától kezdődően — és az őt gágogásukkal eláruló libák történetével, de el is játszották azt, s ennek során hangzott el a talán egyik legsummásabb megállapítás (az életkorukra jellemző, teljes őszinteséggel): „Márton is olyan gyermek volt, pont mint mi.” Természetesen nem csak a püspök életével, de a Márton naphoz kötődő számtalan népszokással, időjárás–jóslásokkal is megismerkedtek, akárcsak a libával kapcsolatos szólásokkal — Leiti Mónika tanító néni például diafilm–vetítéssel magyarázta el még képletesebben, honnan is ered és miért is buta a liba —, mondókákat, nyelvtörőket és énekeket tanultak és természetesen rengeteg minden „libásságot” készítettek a zárónapon, a Márton–napi mulatság keretében, a Borókagyökér Egyesülettől érkezett vendégek, Veress Adélka és Szerémi Annamária segítségével, akik nem csak végtelen türelemmel mutatták meg a tű–cérna használatát, azaz segítettek a libafigurák megvarrásában és kitömésében, de külön meglepetésként egy tömni való libával is érkeztek, na meg egy szakajtónyi csöves kukoricával — ugyanis azt a libát kukoricaszemekkel tömték meg a gyerkőcök, akik egy füst alatt belekóstoltak a kukoricamorzsolás nem mindig egyszerű mozdulataiba is.
Ám nem ez volt az egyetlen meglepetés a mulatság során, hanem a libasütés is — ezt hallva ugyanis mindenki azt hitte, libahúst fognak sütni, mígnem nagy ámulatukra (és örömükre) kiderült, hogy formailag libának liba ugyan, de ízletes mézeskalács–tésztából készült, s mint ahogy kicsik és nagyok megállapították: ezek a libuskák nem csak szépek, de nagyon finomak is voltak.
Akik pedig a sok foglalkozás, varrás, tömés, sütés mellett még külön testmozgásra is vágytak, azok népi gyermekjátékokban vehettek részt.
„A jeles napok azért vannak, hogy újra átéljük őket felelevenítve egyrészt a régi szokásokat és hagyományokat, másrészt azért is szükség van az ilyen alkalmakra, mert könnyebben és kellemesebben tanulják meg a mondókákat, énekeket, ismereteik tárháza pedig színesebben gazdagszik. S hogy a gyermekek mennyire élvezték ezt, mi sem igazolja jobban, mint hogy a rendezvény végén úgy sóhajtottak fel: bárcsak holnap is ma lenne.” – mondta a Liba–napok végén a gyermekek öröme fölött örvendező Leiti Mónika tanító néni, hozzátéve azt is: a következő időszakra tervekben sincs hiány, ugyanis karácsony előtt nagy mézeskalácssütési–akciót, valamint a szülőkkel közös advent–várót is tartanak majd.