Új diákként nem tudtam, mire számítsak, de nem is kérdezősködtem, mert szerettem volna saját magam megtapasztalni mindent. Kíváncsian, lelkesen vágtam neki ennek a napnak.
Be kell vallanom, mikor érkezésünk után 2 perccel Krisztián leesett a gördeszkával, és lesúrolta a fél tenyerét, kicsit elment a kedvem, úgy gondoltam, hogy ez most megalapozza az egész nap hangulatát. De örömmel tölt el, hogy kellemesen csalódtam. Az oszi nagyon jól kezelte a helyzetet, lelki erejével, és a probléma megoldásával példát mutatott az egész osztály számára.
A lelkigyakorlat az aznapi evangéliumra épült. A vak meggyógyításának története szerintem az evangéliumok egyik legszebbike. A történet felhívja a figyelmünket istengyermekségünkre, a tanuságtételre, Jézus irgalmára, az isteni igazságosságra, és még sokmindenre. Nekem személyesen nem tetszett az, hogy elmélyülések közben folyamatosan be kellett csukni a szemünket. Bezárva éreztem magam, s a bezártság érzése gátolt abban, hogy elmélyüljek. Sokkal inkább érdekesebbnek találtam a kinti sétálós gyakorlatot. Szabadon járkálhattunk az udvaron, s szemügyre vehettük a gyönyörű őszi tájat. Nekem ez sokkal inkább nyugtató volt.
A mise viszont szerintem csodálatosra sikerült. Eleinte zavart, hogy megint bekötjük a szemeinket, viszont így nyert teljes értelmet az egész evangéliumi tanítás. A mise első felét bekötött szemmel, „vakon” hallgattuk. Evangélium és prédikáció közben így sokkal könnyebben tudtam azonosulni a vak emberrel, s prédikáció után, mikor áldásért mentünk, átélhettük a megvilágosodást, levettük a sálat a szemünkről, és Isten áldásával magunkon, újra láttunk. A felajánlást, az átváltoztatást már megtisztulva, látva éltük át. Boldogan, friss lélekkel járultam szentáldozáshoz.
A szünetekben együtt voltunk, fociztunk, pingpongoztunk, s együtt jól éreztük magunkat. A lelki nap építő jellegű volt, az osztály még jobban összekovácsolódott, és én is, mint új diák, jobban beilleszkedhettem a közösségbe, közelebb kerültem az osztálytársaimhoz.
Örülök, hogy jól alakult ez a nap, s remélem, hogy a krisztusi megvilágosodást tovább viszem mindennapjaimba, s Isten áldásával tisztábban látom önmagamat, az életemet, és merem majd megszólítani Jézust, hogy segítsen, mikor a bűn elvakít.
Balogh Ádám