Egész héten tervezgettünk, készültünk első közös kirándulásunkra, a közösségi hétvégére. Végül a 29 diákból 23-an mentünk, a többiek többé-kevésbé igazoltan hiányoztak…. Sokat hallottunk már ezekről az együtt töltött hétvégekről a régiektől, akik hámjánososok voltak előtte is, s izgalommal vártuk a pénteket. A pénteki órákon már szinte nem is tudtunk figyelni, gondolataink csak a kiránduláson jártak.
Délután indultunk az oszi vezetésével, s a szülők segítségével jutottunk úticélunkhoz, Szokondra. Már vártak bennünket, s mivel a szobabeosztás elkészült a hét folyamán, sikerült gyorsan birtokbavenni a szobákat, s rohantunk felavatni az új pályát, ami szintén a ottlét egyik fénypontjának igérkezett. Még szerencse hogy Kitty hozott labdát a röplabdához, mert a fiúk otthon felejtették a nagy készülődésben….. A lányok tollasoztak, a fiúk fociztak, de olyanok is akadtak, akik megelégedtek a szurkolással. Aztán a lányok is fociztak,majd vegyesen rúgtuk a labdát. Gyönyörű őszi napot fogtunk ki, jó volt a szabadban! Persze ki kellett próbálni a libikókát is, de ha homokozót találunk kint, szerintem homokvárat is építettünk volna.
Eljött a vacsora ideje, mindenki várta, hiszen megéheztünk a jó levegőn. Vacsora után összegyűltünk a közösségi teremben és beszélgettünk az osztály dolgairól. Érdekes volt, mert az osztályban van akivel eddig csak pár szót váltottunk, most meg meghallgattuk egymást, figyeltünk egymásra. Majd filmet néztünk, s utána még folytattuk a beszélgetést. Miután átmentünk a másik házba, összegyűltünk s voltak akik elvonultan beszélgettek, mások sakkoztak, kártyáztak vagy társasoztak, és persze készültek az elmaradhatatlan selfie-k. A lefekvés kicsit kitolódott, aztán végül 1 óra körül Csaba bácsi takarodót fújt, így ágyba kellett bújnunk, de persze senki sem aludt el könnyen, mondhatnám nem épp úgy jött össze, ahogy az oszi eltervezte.
Nehezünkre esett felkelni másnap reggel, de senki nem bánta. Sajnos István belázasodott, így ágyban maradt (de járulékos veszteségek mindig akadnak), s hagyta magát kényeztetni. Ágyba kapta a forró teát és piritóskenyeret!
Reggeli után átmentünk a templomba, ahol csendben imádkoztunk és énekeltünk, majd felmentünk
a közösségi házba, ahol az oszi csoportépitő játékokkal készült, így megtapasztalhattuk a mondást hogy sok jó ember kicsi helyen is elfér, amikor egy nyitott újságlapra 12-13-an is sikerült ráállnunk. Szinte észrevétlenül telt el a délelőtt, majd még fociztunk keveset ebéd előtt. A finom ebéd után társasoztunk , majd rendberaktuk szobáinkat. Mire a szülők megérkeztek, mindenki becsomagolt és beszélgetve vártuk őket. Sorban indultunk haza, de még az utazás alatt is a hétvégéről beszéltünk.
Úgy érezzük, hogy az első közösségi hétvége nagyon jól sikerült, s már várjuk a következőt.
Bartha Ferenc, Dorner Márk IX.A