Nagy örömmel fogadtuk a hírt, hogy a sikeres lelki napnak köszönhetően, amelyben a Parázs tagok csoportvezetőként segédkeztek egy három napos jutalomkirándulásban részesülünk a Spiri Atya szervezésével. A félévik megírása után igencsak szívet melengető volt az ötlet, hogy járjuk be Budapestet, Miskolcot és Dobogókőt, erősítsük kicsi közösségünket és kicsit lépjünk ki a szürke hétköznapok körforgásából. Mivel a kirándulás időpontja megegyezett a tizenkettedikesek ballagásával, ezért végzős csoporttársaink sajnos nem tarthattak velünk és Spiri Atya is később csatlakozott hozzánk, de Géza Atya és Béla bácsi remek vezetőnek bizonyultak.
Úton Budapest felé a kicsi busz zengett a nevetéstől,a beszélgetéstől, a telefonokból szóló zenéktől és egy-egy ismertebb számnál a hangos és közös énekléstől. Igy utólag visszagondolva a söfőr lehet kicsit nehezen tudott az útra koncentrálni a sok esetleges zavaró tényező miatt de hál Istennek szerencsésen megérkeztünk dél körűl Budapestre, ahol a Loyola Kávézóban ínycsiklandozó ebéddel várták a melegtől tikkadt társaságot. Ebéd közben egy kicsi bonyodalom támadt, mivel kiderült, hogy a Hám László és családja jóvoltából kapott belépők a csodák palotájába otthon maradtak, így csupán az a lehetőségünk maradt hogy szépen mosolyogjunk a jegypénztárosnál, hátha megesik a szíve szegény szatmáriakon és jegy nélkül is bemehetünk megcsodálni az érdekességeket.
Szerencsére , az elektronikus jegyeknek köszönhetően mégis bejutottunk, s kipróbálhattuk a szegecses ágyat, a repülni tanító tükröt, az arckovácsoló redőnyt és még száz ilyen furcsa nevezetű találmányt. Egy érdekes előadáson is részt vettünk, a reál beállítottságú emberek bizonyára nagyon élvezték, mi többiek inkább csak megnéztük a tudományos bemutatót Csoda csodát követett, Budapest belvárosába visszaérve felsétáltunk a Várba, ahol Géza Atya halmozott el minket érdekesebbnél érdekesebb tudnivalókkal egy-egy híresebb szobor vagy épület előtt ,de nem csupán a sok híres műemlék miatt marad felejthetetlen élmény az esti séta, hanem a naplemente fényeiben úszó, alattunk elterülő Budapest látványától is. Rengeteg fotó készült a hazafelé úton, mindenki meg szerette volna örökíteni a szépséges és nyüzsgő nagyvárost. Visszatérve a szállásunkhoz senkinek nem volt szüksége esti mesére és altatóra az alváshoz, a rengeteg gyaloglás és a sok élmény alaposan elfárasztotta még a mi örökmozgó társaságunkat is.
Másnap reggel rövid séta után Esztergom, majd Dobogókő felé vettük az irányt, amelynek csendessége és nyugalma legalább annyira szervetnivaló volt, mint a nagyváros hangos élete. Felsétálván a kilátóhoz gyönyörű látvány tárult elénk de sajnos egyre jobban korgó hasunk nem engedte hogy nagyon sokáig gyönyörködjünk az elénk táruló természetben. Visszaérve a lelkigyakorlatos házhoz rekord idő alatt elfogyasztottuk a finom ebédet, és mivel oda kellett érünk Miskolcra az esti misére sietősen elindultunk kirándulásunk végső állomása felé. Sokunk számára már ismerős volt a Jezsu hatalmas,de rendkívűl barátságos épülete, s a korábbi miskolci látogatásoknak hála sok ismerős arcot fedeztünk fel az ottani diákok közűl.
Az esti misét különlegessé tette az egyetemistákból álló csoport, amely különböző , egyedi feldolgozásokat adott elő. A vacsora után ismét egy kilátót látogattunk meg, ezúttal Miskolc esti fényeiben gyönyörködhettünk. A séta, bár későig elhúzódott, csodálatos volt! Rengeteget viccelődtünk egymással, Béla bácsi és a Spiri Atya kicsit újra gyermek lehetett közöttünk, s nagyon örültünk hogy mi is széppé tudtuk tenni nekik ezt az emlékezetes estét. A hétfő reggel csomagolással kezdődött, de mielőtt haza indultunk volna várt még ránk egy fürdőzés a Miskolctapolcai barlangfürdőben. A hangulatos, üreges medencékben a sok fröcskölésnek és ugrálásnak köszönhetően kicsit talán csökkent a vízmennyiség, de mi újabb élménnyel gazdagodtunk s fülig érő szájjal értünk vissza a Jezsuba , hogy részt vegyünk az utolsó közös étkezésen. Ez után tényleg nem maradt más hátra, mint felülni a buszra és búcsút intve Miskolcnak hazafelé venni az irányt. A visszaút, ahogy az lenni szokott már jóval csendesebben telt mint az odavezető út, de amikor a kiértékelésre került a sor mindenki élénken mondta el, mennyire emlékezetes marad számára ez a közös kirándulás!!
Köszönjük a Spirinek, Géza Atyának és Béla Bácsinak hogy lehetővé tették ezt a kirándulást, valamint minden támogatónak, aki hozzájárult ahhoz, hogy egy ilyen csodás hétvégét tölthettünk együtt. Reméljük, még sok ilyenben lesz majd részünk!