A pünkösdi búcsúról a legtöbb embernek egy kicsi falu, Csíksomlyó jut az eszébe.
Pünkösd szombatján itt több ezer ember gyűl össze a világ minden tájáról imádkozni a Szűzanyához. Ide indultunk mi is péntek délben a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum diákjainak egy csoportja, a német tanárnő, Simon Laura és a biológia tanárnő, Gózner Enikő vezetésével.
Déli 12 órakor örömmel cipeltük le csomagjainkat az autóbuszhoz. Tudtuk, hosszú út áll előttünk, ezért igyekeztünk jó hangulatban tölteni az időt: volt, aki kártyázott, énekelt és zenét hallgatott vagy keresztrejtvényt fejtett és olvasott, de jutott idő imádságra is. Este 9 óra körül érkeztünk meg szálláshelyünkre, a csíkszeredai Segítő Mária Kollégiumba, ahol osztálytermekben voltunk elszállásolva. Bár fáradtak voltunk, szorgosan készítettük fekvőhelyünket, szórakozva és mókásan pumpálva matracainkat. Vacsora után, aki akart és ereje engedte, még felsétálhatott a csíksomlyói Kegytemplomhoz, ahol megsimogattuk Szűz Mária lábát.
Régi hagyomány a Mária tisztelet a székely nép körében, bajban és veszélyben Isten kegyelmébe ajánlották magukat és a Szűzanya segítségét kérték. Röpke fohászban könyörögve Máriához, megsimogatták a Kegyszobor lábát, ami a török-tatár fosztogatás alkalmából, amikor a templomot felgyújtották, sértetlen maradt.
Másnap reggel 8 órakor ébredtünk, hogy időben el tudjunk indulni a búcsú helyszínére, a Kissomlyó és a Nagysomlyó közötti nyeregbe. A szentmise fél egykor kezdődött, amelyben Jakubinyi György gyulafehérvári érsek atya azt hangsúlyozta, hogy a Szűzanya segít hűségesnek maradni a hithez, az anyanyelvhez és a szülőföldhöz. A szentmise után pápai áldásban részesültünk, majd kis csoportokban vonultunk le a hegyről. Kis pihenő és szabad program után pizzázás zárta a napot. Ez alatt az idő alatt én meglátogathattam a nagyszüleimet.
Vasárnap izgatottan ébredtünk, reggeliztünk és gondosan összecsomagoltunk, mert a csíkszeredai millenniumi, “Angyalkás” templomban tartott szentmise után indultunk haza.
Az út rövidnek tűnt Marosvásárhelyig, ahol az Anna Panzióban finom ebédet fogyasztottunk, majd meg sem álltunk a kolozsvári Adrenalin Kalandparkig. Itt mindenki nagyon jól szórakozott, az akadálypályán kipróbálhattuk gyorsaságunkat, ügyességünket. Este 11 óra körül elfáradva, de tele élményekkel érkeztünk haza.
Én nagyon jól éreztem magam, remélem, jövőre is mehetek. Köszönöm mindazoknak, akik megszervezték ezt az élményekkel teli hétvégét.
Szőke Cecília, VI. osztály