Egy felhős csütörtök délután, tanítás után, mi, a VII. A. osztály egy felejthetetlen lelki napra indultunk. Mindenki örömmel és izgatottan várta már, hogy a szürke hétköznapokból egy kicsit kiléphessünk.
Miután megérkeztünk és elfoglaltuk szobáinkat, egy kis elmélkedés következett. Ezáltal megtudhattuk, hogy ki hogyan érkezett, mit vár a lelkinaptól.
Tevékenységünket olyan játékokkal kezdtük, melyek fejlesztették az összetartást és a bizalmat. Mivel ennek a két napnak a témája a vígasztalás és a bizalom volt, ezért a spiri atya és Szabi tiszti arra törekedtek, hogy a programokkal ezeket az értékeket erősítsék bennünk.
Az esti ima bensőséges pillanataiban egy kicsit magunkba nézhettünk és megpróbálhattuk szellemileg kipihenni magunkat. A spiri atya, mivel szerette volna, hogy a lelkinap alatt tényleg csak a magunk és közösségünk lelki világával foglalkozzunk, arra biztatott minket, hogy egy felajánlás formájában mondjunk le telefonjainkról.
Másnap, hogy egy kicsit felrázódjunk, egy könnyed tornával kezdtük a napot, majd a reggeli után újabb elmélkedés következett. Miután egy kicsit beszélgettünk a bizalom fogalmáról, jelentéséről, megajándékoztuk egymást a ,,bizalom cérnájával”, vagyis annak adtuk tovább a cérnaszálat, akiben a legjobban megbíztunk. Így egy háló alakult ki és felfedeztük, hogy a bizalom mindannyiunkat összeköt.
A szentmise alatt újra elmélyülhettünk egy kicsit érzéseinkben és átgondolhattuk, hogy mit tanultunk a lelkinap alatt, valamint, hogy milyen érzésekkel fogjuk elhagyni a kedves szokondi házat.
A szentmise után az utolsó impulzus következett Szabi tisztivel. Ennek a vígasztalás volt a témája, melyről kis csoportokban beszélgettünk. Ezt követően egy körkérdés által megbeszéltük, hogy kire milyen hatással volt a lelkinap, kinek mi tetszett a legjobban, kit mi ragadott meg.
Köszönöm szépen az osztályom nevében, a spiri atyának, Szabi tisztinek és az osztályfőnöknőnek, Szász Anikónak, hogy ilyen felejthetetlen élményekben lehetett részünk.
Galambosi Krisztina, VII. A.