2014. november 27-én és 28-án lelkinapon vettünk részt Szokondon. Az egész osztály jelen volt. Az iskola elől autóbusszal indultunk a spirivel, Miklós Claudiu jezsuita atyával, a tisztivel, Linzenbold Szabolccsal és az oszival, Polcz Zitával. Este 17:00 órakor érkeztünk meg. Mindenki elfoglalta a szobáját, a spiri, a tiszti és a fiúk a földszinten aludtak, az oszi és a lányok pedig az emeleten. 18:00 órakor már elkezdődtek a programok, kint a focipályán bemelegítő, a ráhangolódást elősegítő játékok következtek: japán foci és cicázás.
A vacsorát követően utoljára még mindenki felhívhatta a szüleit, hiszen utána a spiri atya mindenkitől elvette a mobiltelefonját és csak pénteken, ebéd előtt kaptuk vissza. Próbáltunk ezáltal a telefonunktól függetlenedni, jobban egymásra figyelni. A szünet után az imateremben izgalmas és felejthetetlen programok, játékok következtek. Az osztályt „összerázó” játékok után a spiri atya power pointos bemutatóját nézhettük meg, ekkor mindenki elcsendesedett, elérzékenyült. A spiri atya balzsammal bekente homlokunkat, kezeinket. Az volt a feladatunk, hogy menjünk oda egymáshoz és kérjünk bocsánatot, ha valamikor valamivel megbántottuk egymást. Ez volt a legérdekesebb és legtanulságosabb rész a lelkinapból. Ezután a napot filmnézés, majd lefekvés zárta.
Reggel hétkor újabb tartalmas napra ébredtünk. Reggeli után folytattuk a programokat, ekkor a téma a bizalom volt. A pénteki nap ennek a témának a feldolgozásával telt. A programok és a játékok befejeztével a szentmise következett. A mise előtt énekpróbát tartottunk, és gyónásra is lehetőség adódott. A szentmisét interaktívra tervezte a spiri atya. A prédikációt mi fogalmaztuk, ebben mindenki Istennek megköszönt valamit és ezt hangosan el is mondta. A szentáldozásban mindenki résztvett.
Ebéd után csomagolás, takarítás következett, majd szabadfoglalkozás volt, fényképeket készítettünk, fociztunk és csocsóztunk. 14:30-kor hazaindultunk. A régieknek, akik eddig is a Hám Jánosba jártak, és akik már voltak lelkinapon, ez nem volt újdonság. De számunkra, az új IX. A osztály közössége számára, ez volt az első, és nagyon emlékezetes lelkinap.