Tekintve, hogy tavaly elmaradt, mindannyian kíváncsiak voltunk rá, hogy hogyan alakul az idei közösségi hétvégénk Erdődhegyen. Sajnos bizonyos okokból kifolyólag egy egész hétvége helyett csupán egyetlen éjszakát tölthettünk a Helga Winter hétvégi házban.
Az indulás és a megfelelő időpontra való kiérkezés meglehetősen operatívan zajlott és hat óra tíz percre már mindenki el is foglalhatta a szobáját. Az azokba beköltöző katicáknak volt néhány keresetlen szavuk ezzel kapcsolatban, így néhányunknak költöznünk kellett. Miután szépen felvagdostuk a kifliket, melyekre rákerült a kolbász és a sajt, a társaság szépen bevacsorázhatott. Tekintve, hogy körülbelül kétszer annyi kiflit hoztunk, mint amennyit meg tudunk enni, mindenki annyit fogysztott, hogy a vacsora végére a társaság fele már mozogni sem bírt.
A vacsorát egy komplikált, agypörgető önismereti játék követte. Értékekre kellett licitálni; értékek alatt persze nem a fizika vagy biológia tízest értjük, hanem olyan erényeket, mint a hit, a megfontoltság, vagy az élet olyan adományait, mint a sikeres házasság, a szép szerelem, jó állás, békés élet és egyebek. A játék legalább két órát tartott a kiértékelést természetesen csak másnap tudtuk megtartani. Egy kis szünet után a fenti köztérben gyülekeztünk és egy szórakoztatóbb, ám ugyanolyan komoly témájú játék, a párkapcsolatbeli helyzetgyakorlatos játék, melyen mindannyian jól szórakoztunk, miközben viccelkedve, poénosan megtanultuk, hogy egy randevúról késni nagy udvariatlanság és hogy azt semmiképp se fogjuk a tanulásra, a macskánkra és főleg ne a másikra, akit megvárattunk.
Másnap kissé fáradtan és sajnos már az indulás hangulatában vettünk részt az esti játék kiértékelésésn, majd az ebéd következett. Jól belaktunk gyümölcslevessel és spagettivel és máris elérkezett a program vége. A szobákat rendbeszedtük és még épp jutott idő egy utolsó ping-pong parti lejátszására. Ahogy a szülők is lassan megérkeztek, társaságunk is lassan fogyni kezdett. Mindenesetre én, személy szerint remélem, hogy ez a hétvége nem marad eredmény nélkül és mindnyájan megjegyezzük, hogy amint a játékban se költöttük utolsó képzeletbeli talentumainkat a legprofibb mobiltelefonra, úgy a valós életben se áldozzunk túl sok időt a másod- illetve harmadrendű dolgokra, hanem arra fordítsuk energiáinkat, hogy minél értékesebb emberekké váljunk. Köszönjük szépen e hétvégét szervezőinknek, az Oszinak és Férjének, Tibi bácsinak, akire szintén osztályközösségünk szerves részeként gondolunk. Hála s köszönet mindenért!