Iskolán kívüli tevékenység

Tekintve, hogy tavaly elmaradt, mindannyian kíváncsiak voltunk rá, hogy hogyan alakul az idei közösségi hétvégénk Erdődhegyen. Sajnos bizonyos okokból kifolyólag egy egész hétvége helyett csupán egyetlen éjszakát tölthettünk a Helga Winter hétvégi házban.

Az indulás és a megfelelő időpontra való kiérkezés meglehetősen operatívan zajlott és hat óra tíz percre már mindenki el is foglalhatta a szobáját. Az azokba beköltöző katicáknak volt néhány keresetlen szavuk ezzel kapcsolatban, így néhányunknak költöznünk kellett. Miután szépen felvagdostuk a kifliket, melyekre rákerült a kolbász és a sajt, a társaság szépen bevacsorázhatott. Tekintve, hogy körülbelül kétszer annyi kiflit hoztunk, mint amennyit meg tudunk enni, mindenki annyit fogysztott, hogy a vacsora végére a társaság fele már mozogni sem bírt.

A vacsorát egy komplikált, agypörgető önismereti játék követte. Értékekre kellett licitálni; értékek alatt persze nem a fizika vagy biológia tízest értjük, hanem olyan erényeket, mint a hit, a megfontoltság, vagy az élet olyan adományait, mint a sikeres házasság, a szép szerelem, jó állás, békés élet és egyebek. A játék legalább két órát tartott a kiértékelést természetesen csak másnap tudtuk megtartani. Egy kis szünet után a fenti köztérben gyülekeztünk és egy szórakoztatóbb, ám ugyanolyan komoly témájú játék, a párkapcsolatbeli helyzetgyakorlatos játék, melyen mindannyian jól szórakoztunk, miközben viccelkedve, poénosan megtanultuk, hogy egy randevúról késni nagy udvariatlanság és hogy azt semmiképp se fogjuk a tanulásra, a macskánkra és főleg ne a másikra, akit megvárattunk.

Másnap kissé fáradtan és sajnos már az indulás hangulatában vettünk részt az esti játék kiértékelésésn, majd az ebéd következett. Jól belaktunk gyümölcslevessel és spagettivel és máris elérkezett a program vége. A szobákat rendbeszedtük és még épp jutott idő egy utolsó ping-pong parti lejátszására. Ahogy a szülők is lassan megérkeztek, társaságunk is lassan fogyni kezdett. Mindenesetre én, személy szerint remélem, hogy ez a hétvége nem marad eredmény nélkül és mindnyájan megjegyezzük, hogy amint a játékban se költöttük utolsó képzeletbeli talentumainkat a legprofibb mobiltelefonra, úgy a valós életben se áldozzunk túl sok időt a másod- illetve harmadrendű dolgokra, hanem arra fordítsuk energiáinkat, hogy minél értékesebb emberekké váljunk. Köszönjük szépen e hétvégét szervezőinknek, az Oszinak és Férjének, Tibi bácsinak, akire szintén osztályközösségünk szerves részeként gondolunk. Hála s köszönet mindenért!