Október 23-án mi, a VIII.osztályos diákok elindultunk Szokondra, utolsó lelki napunkra.
Az iskola előtt gyülekeztünk, majd miután mindenki bepakolt az autókba, nekivágtunk az útnak. Próbáltunk viccelődni, tréfálkozni, de valahol éreztük, hogy ez egy különleges hétvége lesz, s kiváncsian vártuk lelki napunk témáját, s izgatottan készültünk hangulatára.
Amint megérkeztünk, elfoglaltuk szobáinkat, s igyekeztünk időben kicsomagolni, elpakolni, hiszen a Spiri és a Tiszti vicces ismerkedő játékot ígértek bemelegítőnek. Tényleg érdekes volt, s így a Tiszti, aki először lehetett velünk lelkinapon megismerhetett bennünket.
Vacsora után újabb önismereti játékkal sikerült kiszakítaniuk minket a szürke hétköznapokból. A játékot kísérő zenére néhányan táncra is perdültünk, önfeledten szórakoztunk. A játékok mellett kiscsoportos beszélgetésekben próbáltunk választ keresni olyan kérdésekre, mint mit várunk ettől az évtől, az osztályközösségtől, mik a félelmeink, miben vagyunk tehetségesek, mi az amit szeretnénk kamatoztatni az elkövetkező időben. Az elgondolkodtató kérdésekre elgondolkodtató válaszok születtek. Őszintén beszélgettünk egymással, ami azért volt jó, mert lehetőségünk nyílt megismerni a másik véleményét és álláspontját, amire azért a hétköznapokon az osztályban nemigen kerülhet sor.
Az esti bemelegítő program végén zsolozsmát imádkoztunk a Tiszti vezetésével, ami mindenki számára új volt, ám hamar belejöttünk és reméljük, hogy imánk meghallgatásra talált. Filmvetítéssel zártuk a napot, s villanyoltás után még sokáig beszélgettünk szobáinkban.
Másnap reggel kellően fáradtan ébredtünk, hiszen hajnalban aludtunk el végül. Mivel az oszinak vissza kellett mennie péntek hajnalban, a Spirivel és Tisztivel maradtunk pénteken. Reggeli után újabb zsolozsmát imádkoztunk el, majd befejeztük az esti filmet, amit aztán megbeszéltünk tanulságai miatt. Majd egy játék következett, ahol a lányok és a fiúk egymás ellen játszottak. Igazán élvezetes volt, s mindent beleadtunk. Rövid szabadidő után ebédeltünk, majd a lelki nap befejéseseképpen átmentünk a templomba ahol szentmisét és visszatekintést tartottunk közösen.
A rosszidő ellenére nagyon jól éreztük magunkat, mindannyian éreztük és tudtuk, hogy ez egy utolsó alkalom, hogy ezzel az osztályközösséggel így együtt lehessünk.
Köszönjük a Spirinek és Tisztinek a sok-sok türelmet, figyelmet, és azt, hogy egy remek lelki napot szerveztek nekünk. Az elmúlt napokban nemcsak kikapcsolódtunk, nevettünk, hanem közelebb kerültünk Istenhez is.
Merker Szabina, VIII.osztályos tanuló