A miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziummal immár 4. éve vagyunk testvériskolai kapcsolatban. Ez idő alatt nagyon sok közös programon vehettek részt a két tanintézmény diákjai és tanárai, a múlt héten pedig Bohus Dávid osztálytársammal mi is kivehettük a részünket ebből, ugyanis 6 teljes napot töltöttünk Miskolcon cserediákként.
Nagy megtiszteltetésnek véljük, hogy minket választottak erre a feladatra, ezért is próbáltunk minél példamutatóbban részt venni az ottani tanórákon, iskolai tevékenységeken és természetesen mindenütt. Az október 12-től 18-ig tartó ,,kiruccanás’’ igen tartalmasnak ígérkezett, s azzá is vált. Megtapasztalhattunk egy másik iskola, sőt, másik ország oktatási módszereit, melyek közül a miénknél előnyösebbeket és hátrányosabbakat is észleltünk. Az itteni, jól megszokott rendszer helyett, miszerint a tanárok járnak be az osztálytermekbe órát tartani, ott szünetben a diákok pakolják össze csomagjukat és sétálnak át egy másik tanterembe (legtöbb esetben az udvaron belüli másik épületbe), ahol a tanár már várja őket. Mivel az említett iskola is katolikus egyházi intézmény, akárcsak a Hám János, ezért gondolkodása, lelkülete nem különbözik sokban a miénktől.
Mindemellett a várost is megmutatták nekünk a lelkes ,,jezsus’’ diákok, illetve mindig, mindenben rendelkezésünkre álltak, ott voltak, ha szükségünk volt valamire, vagy épp nem tudtuk, hogy az osztály melyik részével és hova vonulunk át alapfrancia órára vagy biosz faktra. Hangversenyre is elmentünk a Művészetek Házába, ahol ír zenét játszó együttest hallgathattunk meg. Csütörtök délután színházban voltunk, s egy színvonalas operettet tekintettünk meg.
Ha ez még mindig nem volna elég, megemlíteném, hogy épp egy különleges hétre csöppentünk be, ugyanis a tornacsarnoknak is nevet adó Kaszap István hetet tartottak, kinek nevéhez elsősorban a tiszta lelkületű jezsuita élet és a sport kötődik. Éppen ezért osztályok közötti futball- és testvériskolák közötti kosárlabda mérkőzéseket szerveztek. Ezeket figyelemmel követhettük, sőt, előbbibe Dávid is bekapcsolódott, hiszen ő is egy osztály, pontosabban a XII.C tagja volt egy hét erejéig. Az én XII.A osztályos társaim és az osztályfőnök is előszeretettel vont be az összes osztályközösségi programba, ami igazán jól esett, s nagyon köszönöm nekik. A péntek esti szüreti bál is élmény volt számunkra, melyen nem csak közösen táncoltunk, szórakoztunk, de az iskola egyik tehetséges diákját is hallhattuk énekelni.
Mielőtt Ferenc atya kíséretében útnak eredtünk volna Szatmárnémeti felé, még egy nagyon izgalmas szakmai délelőttön vehettünk részt. Mindennek keretén belül 4 órában 4 különböző előadásra mehettünk, melyet ottani tanárok tartottak, ám a megszokott tanóráktól eltérően. Voltak kémia reakciós kísérletek, történelmi, fizikai bemutatók, közös éneklés, megzenésített versek, de a madárgyűrűzés sem maradt el.
Őszinte köszönetünket szeretnék kifejezni azért, hogy betekinthettünk egy másik világba, megismerhettük egy másik iskola szokásait, elveit. Boldogan tértünk haza Dáviddal, s egy percét sem bánjuk az ott töltött időnek, sőt, azt reméljük, hogy lesz még alkalmunk oda látogatni, vagy legalább találkozni azokkal a nagyszerű emberekkel, akik egy hétig körülvettek minket, akiknek egy hétig a társaságát élvezhettük. Köszönjük a lehetőséget mindenkinek, aki ehhez hozzájárult!
Gerzsenyi Tímea, XII.B