Az ovikezdés utáni első hétvégét az erdődhegyi Helga Winter házban töltötték a szatmárnémeti Hám János óvoda kiscsoportosai, szülei és óvónői. Az intézmény számára az óvodát, vagy iskolát kezdők, a pedagógusok és szülei számára megszokott dolog, évről évre rendszeresen itt töltenek el lehetőségeikhez mérten egy – két napot annak érdekében, hogy ne csak óvodába, vagy iskolába menet, futtában találkozzanak és váltsanak pár szót. A erdődhegyi környezet igen alkalmas arra, hogy szülők a szülőkkel, gyerekek a gyerekekkel jobban összeismerkedjenek, a felnőttek összetegeződjenek és a hétköznapokon ismerősökként és barátokként, ne csak kósza óvoda-társakként köszönthessék egymást.
Mindenki királysága
A szeptember tizenkilencedikei és huszadikai nap kizárólag a Hám János óvoda Galambok csoportjáé volt az Erdőd és Szatmárhegy közötti kistelepülésen lévő vendégházban, pénteken délután foglalta el a mintegy nyolcvanfős óvodai „kontingens” szálláshelyeiket és ismerték meg az épületet és környékét. A hat órai érkezés után játékos, az óvodai korú gyerekekre szabott játékos ismerkedésre került sor. Mindegyik család, összes tagjával a ház nagytermében ült körbe, a terem végében egy színes papírokkal díszitett papírvár állt, ennek falai mögé állva, fakanálból készített király, királynő, herceg éás hercegnő babát kézbe véve mutatták be saját kis királyságukat. Sorban bemutatkoztak a családok és tagjaik, a királyi szóvivő elmondta, a királyság tagjai mivel szeretnek foglalkozni, mivel töltik az időt ha együtt vannak.
A bemutatkozó után az óvó nénik klasszikus hétpróbája sem maradhatott el, Hársfalvi Veronika és Schupler Éva csak úgy juthattak ki a várból és át a termen, egy – egy lépést megtéve, ha kielégítő válaszokat adtak a szülők és a gyerekek által feltett kérdésekre. A szórakoztató ismerkedés után szabad ég alatt, már szürkületben készült a helyszínhez idomuló vacsora: a vendégház mögötti grillteraszon akácfa-parázson készült el szintén gyerekek és felnőttek közreműködéssel a pirított szalonnás, hagymás, házi kenyeres vacsora.
Játék, bogrács, kincseláda
És ahogy nap, mint nap, felelősségvállalásból itt is vizsgázzanak gyerekek és szüleik, az előző nap folyamán önként vállalt feladatok ellátása szombat reggel a reggeli készítésével kezdődött, a friss levegő okozataként rekordszámú tojásból készült natúr és szalonnás rántotta adta meg a lendületet az első közös kaland második napon való folytatására. Kávé, tea ásványvíz, narancslé és kakaó oltotta a szomjat és adott plusz energiát.
Reggeli után, generációtól függően két nagyon fontos teendő akadt. Az egyik a szintén szabad tűzön tervezett ebédre való mielőbbi és minél szakszerűbb felkészülés a szülők részéről és a ház nemrég használatba adott a játszótérének minden játékszerének mielőbbi végigpróbálása a gyerekek részéről. Extra-foglalkozásként a játékot meg-megszakító gyerekek és a művészi készséggel megáldott szülők magyaros mintázatúra festettek egy hatalmas faládát, amivel a csoport pedagógusainak az a célja, hogy mindennapi használatba véve azt az óvodában a gyerekek hétköznapi kincseit tartsák ebben. Délben a társaság apraja és nagyja is felkerekedett, az erdődhegyi domb tetején lévő kápolnát látogatta meg, az udvaron a bográcsban rotyogó levesre és az ezzel párhuzamosan a konyhán készülő extra húsos egytálételre két aggódó apuka felügyelt. Mire a kápolnában közösen megtartott éneklés és közös ima után a mini-kirándulás résztvevői visszaértek már tálalás-kész is lett a gyerekbarát ízesítésű ebéd, gyakorlatilag mosogatni sem kellett, ugyanis a farkaséhes társaság egy fikarcnyit sem hagyott maga után sem üstben, sem fazékban.
Ebéd után a senki által sem várt búcsú következett, mindenki maradt volna még legalább egy napot, mégis katonás rendrakás következett a házban, a környékén és a szobákban. A saját holmik a csomagtartókba kerültek, mindenki búcsúzott, hogy hazaérve még egyszer végiggondolja milyen élményekkel gazdagodott a Hám János óvoda Helga Winter ház-beli hétvégéjén és hogy hétfőn egy más, közvetlenebb hangulatú óvodai napot kezdjen meg.
Princz Csaba