A nyári szünet mindig rengeteg izgalmat tartogat számunkra. Egy kevés ideig megfeledkezhetünk a tanulásról, vizsgákról, munkáról. Nem volt ez másképp a kolozsvári Manréza Spirituális Központban sem, hiszen július 23-28. között idén is megrendezésre került a Magis tábor. Ez az év azért különleges számunkra, mert a jezsuita rend 200 évvel ezelőtt alakult meg ismét és állt vissza eredeti formájába, mindezzel újra felépítve azt a hidat a világ és az egyház között, amely 1773-ban összeomlott.
Azonban nem csak emiatt nevezhetjük különlegesnek ezt az évet, hiszen a kicsivel több, mint 100 fős csapatunknak idén először nyílt lehetősége arra, hogy a tábort megelőző experimentumokon vegyen részt. A részvétel opcionális volt, azonban a néhány napos tapasztalatokat minden táborozóval megosztották… és semmi kétség, jövőre minimum a duplájára növekszik majd a jelentkezők száma, hiszen a legkülönlegesebb és legmeghatóbb videókat, képeket láthattuk a premagis tapasztalatokról. Mindezeket olyan helyeken, városokban szervezték, ahol jezsuiták is vannak. Szatmár megyében például két helyre várták a jelentkezőket: Alsóhomoródra, ahol szegény családokon segítettek (pl. kifestették, otthonosabbá tették a lakásaikat), illetve Madarászra, ahol a roma gyerekek tanítására fektettek nagy hangsúlyt. Azt azonban jól tudjuk, hogy ha adunk, akkor kapunk. Az emberek, akik segítségre szorultak, hálásak voltak mindazért, amit az önkéntesek értük tettek, ígyhát ők is megpróbáltak adni a maguk módján: kosárfonást, néptáncot, sütést-főzést tanítottak. Mindkét tapasztalat egy közös kajakozással zárult a lelkes és odaadó önkéntesek számára a Szamos folyón. Egy másik experimentumot Marosvásárhelyen szerveztek meg, ami filmszerkesztést, színjátszást és táncot foglalt magába, mindezt vetélkedő formájában. A harmadik tapasztalatszerző hely az Erdélyi-középhegység volt, mely a túrázás mellett az ignáci lelkiségbe való bevezetésről szólt. És végül, de nem utolsó sorban pedig Gyimesbükkre látogathattak el a negyedik experimentumra jelentkezők, ahol egy személyesen irányított lelkigyakorlatban lehetett részük. Sátorban aludtak, a természetben főztek, mosdottak, és egy szerény, fából összetákolt kápolnában imádkoztak.
Nos, ennyit ,,röviden’’ a tapasztalatokról, most pedig nézzük, mi is történt a fergeteges Magis táborban… Az első, azaz szerdai nap még csak az érkezéssel, kipakolással, ismerkedéssel telt, azonban csütörtöktől kezdve már búcsút inthettünk a tartósabb szüneteknek, hiszen egyik programról igyekeztünk a másikra. Ez most talán nem hangzik túl jól, viszont aki ott volt és tapasztalta mindezt, határozottan kijelentheti, hogy ez így volt tökéletes! Természetesen ezt nem úgy kell érteni, hogy nem volt szünetünk, dehogynem volt, csak az a sok érdekes program ezerszer vonzóbb volt a fél-, esetleg egyórás szabadidőknél. A reggeli, zumbának is nevezhető táncos tornával már mindenkinek megjött a kedve és meg is feledkezett arról, hogy talán még egy kicsit korán van… Minden ébresztő után erőt gyűjtöttünk a finomabbnál finomabb reggelikből, majd pedig lelkileg is feltöltődtünk az ima által. Hogyan is kezdhetnénk ennél jobban egy napot? A testi és lelki feltöltődéseket követően minden nap különböző, színesebbnél színesebb alternatív programokból lehetett kedvünkre választani (pl. csillagászati bemutató, séta Kolozsvár utcáin, ,,Hogyan beszéljünk közönség előtt?’’ bemutató, stb.).
Talán bátran állíthatom, hogy ,,Az élet egy ajándék’’ mondat a tábor jelmondatává vált, hiszen a csütörtöki előadás óta, melynek ,,Az élet, mint egy ajándék – Life as a gift’’ címet adták, mindenkiben tudatosulni kezdett ez, s egyre gyakrabban hangoztatták úgy a Magis körökben, mint csak egymás között a fiatalok. Apropó, Magis kör… ahogy azt már említettem, rengetegen voltunk, ígyhát elég nehéz lett volna 120 embernek leülnie és sorban végighallgatnia a társát, annak aznapi tapasztalatait, érzéseit, boldog, akár nehezebb pillanatainak történetét. Szóval kisebb, színekkel megnevezett csoportokba szerveződtünk. A csoport aztán hamar csapattá vált, hála a vezetőknek, hiszen az esti beszélgetések és közös játékok alkalmával sikerült összetartó közösségekké alakulnunk.
Az ebédet követően került sorra a szentmise, mely bár románul folyt, a ránk, azaz néhány magyarra levő tekintettel a szentleckét, olvasmányt és könyörgéseket magyarul is felolvashattuk.
A csodálatos kilátással rendelkező Manréza Központ egy óriási, füves dombon helyezkedik el, ahol nem csak elveszlik az a ,,néhány’’ ember egy-egy személyes reflexió során, de kedvére röplabdázhat, tollasozhat, a tóban levő halakat etetheti, csodálhatja, a függőágyban feküdhet, miközben a finomabbnál finomabb gyümölcsöket szakítja le a fákról, de focizni is lehetősége van a futballpályán. Az ott töltött napoknak nem lehetett volna jobb lezárása az esti imánál, amelynek mindig megvolt a maga csendes, mégis élettel teli, családias hangulata.
Mint azt első táborozásom alkalmával megtudtam, minden Magis tábor egy Magis fesztivállal zárul, amelyen a műhelymunkák bemutatkoznak, rövid előadást tartanak. Hogy miről is szólt a műhelymunka? Még a táborra való jelentkezéskor egy űrlapot kellett kitöltenünk, melyen több lehetőségből ki kellett választanunk a számunkra legkedvezőbb tevékenységet, amivel majd a néhány nap során komolyabban szeretnénk foglalkozni. Ilyen volt a tánc; a capoeira (brazil harcművészet); a fafaragás; a quilling; a színjátszás; a kórus; az Istenről, szexről és az élet értelméről való beszélgetés; illetve a ,,Természet iskolája’’. A fesztivál a gyönyörű, napsütéses vasárnapon került megszervezésre a kolozsvári sétatéren. A csapatokat román és magyar nyelven is felkonferálták. A nézők sokasága érdekelten szemlélte a nyolc műhelymunka sajátos bemutatóit, majd nagy tapssal köszönték meg mindazt. Természetesen nem maradt el a Magis himnusz sem, melyet kívülről tud az egész csapat, s ez még nem minden, hiszen külön táncot tanultunk meg a zeneszámra, úgyhogy ezzel is elkápráztattuk az arra járókat. Nagy örömünkre szolgált, hogy szívesen fogadták az előadásainkat, melyekre pozitív visszajelzéseket kaptunk.
Talán a cikket olvasva egyesek nem tudják, mi a magis szó jelentése. Több. Ha pedig ezt levetítjük a táborra, nekem egyből ez jut eszembe: egyre több ignáci lelkiségű keresztény. Biztos vagyok benne, hogy egyesek, főleg a fiatalok megijednek az ilyen kifejezések hallatán. De talán ez természetes, hiszen nem csak fizikailag vagyunk fejlődésben, hanem lelkileg is. És tapasztalatból mondom, hogy ez egy megfelelő út a jó fejlődés felé. A szentmisék, imák és ezzel a közösséggel együtt töltött idő megtanított arra, hogy nem számít a nyelv vagy a nemzetiség, mert ha ugyanazon a lelki úton haladunk, akkor együtt tudunk működni, igazi csapattá tudunk formálódni. Ezért pedig köszönjük a lehetőséget a szervezőknek! És bár csak 5 napot tölthettem ezzel a közösséggel, bátran jelenthetem ki, hogy egy óriási családdá váltunk ez idő alatt, s már alig várom, hogy jövőre ismét egy lehessek majd közülük! Addig pedig senki ne feledje el: AZ ÉLET EGY AJÁNDÉK!
Gerzsenyi Tímea