Egy szép nyári napon, egy szeretetre méltó osztály elindult, hogy felfedezze a Lesi tavat és környékét.
A buszban szokás szerint remek volt a hangulat. Amikor megérkeztünk a szállásra, mindenki örömmel elfoglalta a szobáját, majd kihasználva a szabadidőt, megmártózott a patakban, lábteniszezett vagy keresett valami más elfoglaltságot ebédidőig.
Étkezés után közösségépítő játékok következtek, melyekben mindenki megmutathatta rátermettségét. Ezek után összegyűltünk a közösségi szobában és egy kis közösségi megosztás után kezdődhetett a filmklub, melynek keretein belül, egy sokak által kedvelt filmet tekinthettünk meg, majd ezt követően nyugovóra tértünk.
Másnap csapatunk egy kisebb túrára indult. Útközben két gyönyörű vízesést csodálhattunk meg. Mindenki nagyon élvezte, hogy egy kis időre kiszabadulhatott a tömbházak tengeréből és helyette gyönyörködhetett a természet szépségében a barátaival együtt. Amikor kezdett elfáradni a társaság, a felnőttek visszavonulót fújtak.
Mikor visszaérkeztünk a szállásra, kis pihenés és tisztálkodás után újabb közösségépítő játékok következtek. Az osztályunk ezeket is nagyon élvezte, mert a ,,cukros bácsi” mindig megjutalmazta azokat, akik ügyesen kiállták a megmérettetéseket.
A szórakoztató próbák után egy fenséges vacsora következett, majd a csoport fiú tagjai figyelmüket a televízió képernyőjére szegezték és önfeledten ujjongtak minden egyes alkalommal, amikor az általuk kedvelt csapat betalált a kapuba. Ezalatt a lányok beszélgettek egy kis ideig, majd elmerültek az álmok tengerében, hogy másnap újult erővel vághassanak neki a hosszabb túrának.
Mivel másnap az idő nem volt eléggé megfelelő ahhoz, hogy el tudjunk sétálni a tóhoz, ezért csak egy kisebb felfedező utat tettünk a gyönyörű kilátást nyújtó Bagolykő környékére. Egy adott ponton kettévált a csapat. Voltak, akik fellátogattak a Bagolykőhöz a meredek ösvényen, míg a többiek lent megvárták, amíg a ,,hegymászók” visszatértek.
Amikor újra együtt volt az osztály, elindultunk a visszavezető úton, ám az idő nem szerette volna, ha szárazon megússzuk, így kénytelenek voltunk behúzódni egy üzletbe, míg nem csendesedett az idő, de a mi kedvünket nem ronthatta el semmi, így az helység megtelt gyerekkacagással.
Mikor már alig esett, újra útnak indultunk, és meg sem álltunk a szállásig. Amikor megérkeztünk, mindenki nagyon el volt fáradva.
Egy finom ebéd után ismét közösségépítő játékok következtek, majd egy kis szabad program.
Vacsora után, mivel az utolsó napunk volt ezen a gyönyörű helyen, tartottunk egy kis búcsúbulit, melyet mindenki nagyon élvezett. Miután kimulattuk magunkat, újra a fotbal világbajnokságra terelődött a figyelem.
Csütörtökön, reggeli után el kellett hagynunk a természet lágy ölét és vissza kellett jönnünk a tömbházak világába. Mindenki bánta, hogy nem maradhattunk ott, együtt, akár egész nyárra, de azért vártuk, hogy elmeséljük örömteli élményeinket, szüleinknek. A busz a visszafelé vezető úton meg volt telve gyermeknevetéssel és örömmel. Amikor megérkeztünk az iskola elé a szüleinknek nagy vidámsággal meséltük el, milyen jó volt a kirándulás és megkértük az osztályfőnöknőt, hogy jövőre is rendezzen ilyen érdekes, eseménydús és vidám kirándulást, mint idén.
Az osztály nevében köszönöm szépen mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy ilyen élménydús kirándulásban legyen részünk.
Galambosi Krisztina, VI. A.