Mint minden évben, idén is megrendezték az érdi Marianum Általános Iskola és a szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Líceum V-VIII. osztályban tanuló gyermekeiknek a cserediák-programot. Idén én is részt vettem a testvériskolánkkal eltöltendő három napon, mely egy felejthetetlen élmény marad számomra.
Első nap, május 14-én, 5 órakor egyre többen kezdtünk gyülekezni az iskokánk előtt, hisz eljött az a nap, amelyet annyira vártunk: megérkeztek a diákok Érdről. Kis késéssel ugyan, de ezt elnyomta az öröm, hogy újra láthatjuk egymást.Szerda délután a mi családjaink kellett lefoglaljanak. Az én cserediákommal megnéztük a Tűzoltótornyot, a Székesegyházat valamint a Láncos-templomot. Ám sétánknak a rossz idő vetett végett.
De nem búsultunk, hisz másnap meglátogathattuk a misztótfalui múzeumot, a református templomot ugyanott, majd meg sem álltunk Nagybányáig, ahol aztán megvizsgáltuk közelebbről a csillgokat a Csillagvizsgálóban, csodaszép köveket csodálhattunk meg az Ásványtani múzeumban. De ennyi sok látnivaló közben az ember megéhezik, ezért – hogy ,,kiérdemeljük” a ebédet- még egy pici történelem következett. A Szentháromság templom érdekes története végeztével a plébánián fogyasztottuk el ebédünket. Ám a napnak még korántsem volt vége. Koltón a ,,teleki házba” vezetett utunk, ahol egykor Petőfi és felesége, Szendrey Júlia, násznapjaikat töltötték. Nekem ez tetszett a legjobban, hisz én igazán szeretem Petőfi Sándor műveit. Megcsodálhattuk azt az asztalt, ahol hajdanán 28 verset írt, köztük a jól ismert ,,Szeptember végén”-t is.
A pénteki (és egyben utolsó) napon már csak kikapcsolódás, üdülés várt ránk az Aqastar -ban ahol kirándulásunk 1 órakor -persze ebéd után- véget ért.
Kicsit sajnálom, hogy csak három napot tartott ez a fergeteges élmény, de sebaj, jövőre újabb esélyem lehet nekivágni…
,,Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.”
Petőfi Sándor : Szeptember végén
Pesek Adrien, V. Osztály