Ebben az évben ismét vendégül látott minket a dabasi testvériskolánk, a Szent János gimnázium. A látogatáson részt vett az iskolánk húsz 5-7 osztályos diákja, akiket a vendéglátó családok kedvesen fogadtak.
Az indulás csütörtökön délben volt. Mielőtt átléptük volna a magyar határt, csatlakoztak hozzánk a károlyi Kalazanci Szent Jószef iskolából érkező diákok is, mivel idén ők is részt vettek a testvériskolás programban.
Nagyon kellemes fogadtatásban volt részünk, és nagyon örültek az érkezésünknek. Azonnal birtokba vettük a testvériskola játszóterét és a focipályát. Ezalatt a szabadidő alatt néhányunkat körbevezettek az iskolában, és ezáltal megtekinthettük a díszes és nagyon hangulatos osztálytermeket.
A vacsorát az iskola étkezdéjében fogyasztottuk el, finom volt , és jól esett a hosszú út után. Az este további részét a fogadó családoknál töltöttük, ahol mindannyian nagyon jól éreztük magunkat.
Másnap reggel vetélkedőkkel kezdtük a napot. Egy óra állt a rendelkezésünkre, hogy minden tudásunkat latba vetve megoldjuk az adott feladatokat. Az egy óra leteltével a zsűri visszavonult értékelni a beadott munkáinkat, ránk pedig szórakoztató programok vártak: egy vonatozás a faluban, majd elvittek minket a Dabas-Sári Tájházhoz és a Rétes házhoz, ahol megkóstolhattuk a helység különlegességét, a Sári-rétest, és még ezen kívül más finomságokat is. Mikor visszatértünk az iskolához, a díjkiosztó következett. Mindenki nagyon ügyes volt, szép eredmények születtek. A mi iskolánkból Falup Edwin és Makranczy Lilla különdíjat ért el a hittan versenyen, ill. Szép Bence meg Juhász Roland különdíjban részesült a természettudományokban. A rajzpályázaton Riedl-Kovács Jáde, Lepedus Erzsébet és Murvai Enikő úgyszintén különdíjban részesült. A versengés után kimentünk a sportpályára, mert miközben mi a természetismeretekben és a hittanban mélyültünk el, addig a fiúk a foci terén mérték össze tudásukat. Az iskolánk csapata is nagyon ügyesen teljesített, és sikerült legyőzniük a károlyi csapatot. Miután lejártak a versenyek és a mérkőzések, az egész délutánt a családdal tölthettük, akik igyekeztek mindnyájunknak szórakoztató tevékenységeket készíteni.
Az utolsó napon egy kis igeliturgián vehettünk részt, melyet az iskola hangulatos kápolnájában tartottunk. A közös imádkozás után, mindenki könnyes búcsút vett a családoktól, majd elindultunk hazafelé. Egy hosszú út, néhány rövidebb pihenő, és sok szívmelengető élmény után megérkeztünk Szatmárra, ahol a szülők tárt karokkal vártak minket.
Természetesen a kapcsolat, a megkötött barátságok ezzel nem szakadnak meg, hiszen a legközelebbi találkozásig még rendelkezésünkre állnak a közösségi portálok.
Rácz Gyopár, VI.A.