Miben különbözik a jezsuita a katolikustól? Mennyi pénze van egy jezsuitának? Milyen földrészeken vannak ma jezsuiták és mivel foglalkoznak? Alkalomadtán megehet-e a jezsuita is egy fagyit? – ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a választ a február 10–14 között második alkalommal megrendezett Szent Ignác-i hét keretében Xavéri Szent Ferenc, a jezsuiták lánglelkű hithirdetőjének segítségével.
Az iskola lelki életében több változást is hozott az új „spiri atya”, P. Miklós Claudiu jezsuita szerzetes, többek között azt, hogy több ismeretet kapnak a diákok a jezsuitákról és lelkiségükről. Az elsődleges forrás természetesen a jezsuiták személyes életének tanúságtétele. Ám emellett a diákok a jezsuita lelkiségről mélyebb ismeretekhez is jutnak a „spiri órákon” és a második alkalommal megrendezett, de már-már hagyománnyá váló Szent Ignác-i Héten is.
A tavalyi alkalommal Loyolai Szent Ignác élete mellett három ifjú magyar jezsuitával is megismerkedtek: Bellovics Gáborral, Jancsó Árpáddal és a pár hónapot Szatmárnémetiben szolgáló Nevelős Gáborral. Az idei héten Elek László jezsuita skolasztikust láthattuk vendégül, aki amellett, hogy miskolci testvériskolánk, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium egyik magisztere és nevelője, a jezsuiták digitális jelenlétének egyik hajtóembere, olyan kezdeményezések is az ő nevéhez fűződnek, mint az online szentírás és az online zsolozsma.
Az idei ignáci hétre már az előző héten fölállítottunk egy-egy a jezsuitákat és Xavéri Szent Ferenc életét bemutató paravánt, de a Ferenc pápás molinónk is elnyerte a diákok tetszését. Hétfőn délután a Szent Alajos Konviktusban részt vettünk a spiri atya által bemutatott szentmisén, melyben Isten gyógyító szeretetéről hallhattunk, melynek kis apró csodáit a mi életünkben is megtapasztalhatjuk. Keddtől péntekig jártunk az összes osztályban, ahol Xavéri Szent Ferenc, a missziók védőszentjének élete kapcsán beszéltünk a jezsuiták és alapvetően minden keresztény küldetéséről, hogy életünkkel tanúságot kell tennünk Isten szeretetéről, ugyan nem feltétlenül Indiában vagy Japánban, mint Ferenc, hanem a szomszédnak, a padtársnak, szüleinknek és barátainknak.
Csütörtökön pedig még inkább a gyerekeké volt a nap, a reggeli alsós szentmise, melynek szentbeszédében a héten ünnepelt Cirill és Metód vértanúk kapcsán hallhattunk arról, hogy Isten szeretetét nem csak nagyon-nagyon-nagyon-nagyon messzire érdemes elvinni, hanem otthon és az osztályban is megmutathatjuk azt. A reggeli szentmise után jártunk az óvodában is, ahol játszottunk és énekeltünk a kicsikkel. A négy alsó osztályban a játék és az ének mellett a rajzolás és a színezés is helyet kapott.
A felsőbb osztályokban már nagyobb hangsúlyt kaptak a diákok kérdései is, amelyekre megpróbáltunk válaszolni. Ignác barátjának életét a digitális nemzedékhez közeli formában mutattuk be. Minden osztályban és csoportban kedvesen és szeretettel fogadtak minket, jó élmény volt közöttük lennünk, találkozni, beszélgetni és imádkozni velük.
A hét egyik fénypontja volt a pénteki diákmise, melyen az aktuális Bálint-nap kapcsán a szívekről is szó esett, különösen egyről, Jézus Szívéről, mely mindig értünk dobott. A téma és az ignáci hét apropóját is az adta, hogy a héten emlékeztünk La Colombière Szent Kolosra is, aki Jézus Szívének nagy tisztelője és ennek a tiszteletnek hathatós terjesztője volt. Köszönet illeti az iskola kórusát és zenészeit, hogy hangjukkal és játékukkal még szebbé tették a szentmisét, a felajánláskor a jezsuiták egyik mottóját énekeltük – a taizéi énekeket többségét jegyző Jacques Berthier és a jezsuita Didier Rimaud közös szerzeményét: Ad maiorem Dei gloriam (Isten nagyobb dicsőségére). Este pedig mi is részt vettünk az iskola diákjainak kalapos farsangján nagy tetszést aratva jelmezünkkel.
Korponai Gábor SJ, magiszter, Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum