Egy újabb közös kirándulásnak voltunk részesei október 12-én, szombaton. Mivel ez már nem az első közösen eltöltött idő volt, és sokan zsúfolt hét után álltak, jó lett volna otthon tölteni ezt a szabadnapot, mégis mindenki eljött, mert már tapasztaltuk, hogy egy ilyen kirándulás milyen jót tesz a lelkünknek. Ezek az emlékek megmaradnak, és jó lesz visszaemlékezni, ha gyermekeink felnőnek, hogy együtt kirándultunk kicsik és nagyok az osztályukkal.Ebben a rohanó világban, volt egy nap, amikor minden fáradtságot, gondot hátrahagyva a gyermekeinkkel lehettünk. És nem csak velük! Hiszen ez egy remek alkalom volt arra is, hogy mi, szülők is, beszélgethessünk egymással, azokkal is, akikkel eddig még valami miatt még nem sikerült, és persze a tanító néninkkel, Márta nénivel.
Az udvaron mindenki boldogan sürgött-forgott, mint egy nagy család.
A Jó Isten is gondoskodott a mi kirándulásunkról, mert ezen az egy napon a héten, eső sem esett, és olyan meleg volt, mintha egy nyári nap lett volna. Az udvaron mindenki boldogan sürgött-forgott, mint egy nagy család.
Csodálatos dolog volt látni és átélni, hogy nincs különbség kicsi és nagy között, ha játékról van szó. Ugyanolyan kiváncsian álltak sorba a felnőttek is, mint a gyerekek, hogy lecsúszhassanak a kötélen. A többi játékban is mindenki komolyan kűzdött.
Milyen jó látni a gyereknek, hogy anya,apa is tud “kicsi gyerek” lenni, nem mindig az a szigorú felnőtt, akinek elvárásai vannak. Egy ilyen kirándulás alkalmával szabadabbak vagyunk, mindenki önmagát adhatja, nincsenek olyan szabályok, amelyeket nehéz lenne betartani, csak egy dolog van, ami fontos: Ismerd meg a többieket, és érezd velük jól magad! Ha ez sikerült, és én úgy érzem, hogy igen, akkor ez a közösség kezd egy nagy családdá válni.
Boldogok lehetünk mindannyian, hogy ide tartozunk, és,hogy összetartozunk! Köszönjük szépen mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a nagyszerű kiránduláshoz!
Licz Brigitta
szülő