Noha itt van tőlünk egy karnyújtásnyira, meglehetősen keveset hallunk Ukrajnáról, Kárpátaljáról. Iskolánk öt diákjának megadatott a lehetőség, hogy látogatást tegyenek a Kárpátalja területén található testvériskolákba a nyíregyházi Szent Imre Gimnázium diákjaival együtt.
Az indulás 2013. szeptember 18-ára volt tervezve. Reggel hat óra előtt tíz perccel indultunk a csapattal a szatmárnémeti Hans Lindner Alapítvány székháza elől. Az út további része jó hangulatban telt, ám a vártnál egy órával hamarabb érkeztünk, így a munkácsi Szent István Katolikus Gimnázium igazgatói termében várakoztunk, majd átmentünk egy konferenciára, melyet Civilek a Kárpátok ölelésében címmel szerveztek. Ott lehetőségünk volt végighallgatni Popoviс István munkácsi történelemtanár előadását a nemzeti identitásunk megőrzésének fontosságáról; továbbá hallottunk kárpátaljai civil szervezetekről, azok munkájáról.
Ezt követte egy finom gulyásleves az iskola kantinjában, majd látogatás a Malenkij Robot (Kis Munka) szolyvai emlékműhöz. Ez egy ukrán munkatábor volt, ahová a II. világháború után a magyar és németajkú hadköteles férfiaknak be kellett vonulniuk. A ’’nemes cél” az volt, hogy a Szovjetúniót kell újjáépíteni háromnapi munka alatt. A munka valójában halálig tartott, építő célja nem volt, csupán annyi, hogy akik bevonultak, soha ne térhessenek haza. A 30.000 munkásból – de nevezhetnénk fogolynak is őket – csupán 20.000-en tértek vissza. A magyar himnusz meg egy koszorú volt a legkevesebb, amit megérdemeltek tőlünk. A koszorúzás után a vereckei hágót látogattuk meg, ahol sajnos a nagy köd miatt az emlékművet is alig láttuk. A koszorúzás után lebotorkáltunk a buszokhoz, s mivel a köd időközben feloszlott, lehetőségünk adódott a tájban gyönyörködni, ami tulajdonképpen a Máramarosi havasok és az Avas-hegység Kárpátaljáról nézve.
Az utat követően szállásunkra értünk, ahol megcsodálhattunk egy ötmázsás középkori csillárt, amelyet egyetlen lánc és csörlő tartott a fejünk fölött. A vacsora után sétáltunk egyet Munkácson, ahol érdekes módon hiányzott a közvilágítás. Ezt már az alvásprogram követte, legalábbis mindenki visszavonult a hotelszobájába, azért, hogy másnap reggel hétórai ébredés után csomagoljunk, majd kezdetét vegye a soron következő közös program. Benéztünk egy csokigyárba, ahol jól bevásároltunk finomabbnál finomabb helyi édességspecialitásokból.
Következő állomásként Viskre értünk, ahol a konferencia folytatódott. Itt az igazgató és a polgármester úr tartott egy rövid bevezetőt, majd bemutatásra került a Hans Lindner Alapítvány, iskolánk, a Hám János Római Katolikus Líceum, továbbá a Középkori templomok útja névre hallgató turistaattrakció, meghirdetett turistaút. Ezt az ebéd követte, majd egy nagyon érdekes látogatás Európa földrajzi közepéhez, továbbá a Fekete- és Fehér-Tisza összefolyásának helyszínére, Rahótól északra.
A szállásunkon érdekes látvány fogadott, ugyanis a hotel karácsonyi fényárban úszott. Mi a csoda, hát ilyen korán kezdik?! Úgy látszik, ukrán szokás is…Másnap meglátogattunk egy középkori református templomot Visken, megcsodáltuk az újonnan feltárt freskókat, majd a Viski Református Gimnáziumban tett látogatás után megkoszorúztuk Hollósy Simon festőművész szobrát. Ezután búcsút véve vendéglátóinktól továbbindultunk, majd felkapaszkodtunk Huszt várának romjaihoz. Ezt követte egy látogatás a Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumban, ahol ebéddel kedveskedtek csapatunknak. Hazafelé menet megkoszorúztuk a tiszaújlaki turulmadaras kuruc emlékművet, mely II. Rákóczi Ferenc első győztes csatájának állít emléket. Ezek után nem volt más hátra, mint hazafelé venni az irányt.
Mindent összevetve nagyon jó élmény volt, én személy szerint nagyon élveztem. Köszönjük magyarországi szervezőinknek, valamint Koczinger Tibor elnök úrnak, Bara Csaba építészmérnök kísérőnknek és Bara Gabriella tanárnőnek; továbbá hálásak vagyunk minden kedves vendéglátónknak! Тфпнщт ощ мщде! (Nagyon jó volt!)
Rappert Balázs
X.B.osztály