Egy szép, nyári reggelen az V. A. osztály elindult, a várva-várt kirándulásra, Sinfalva felé. Már az út is jó hangulatban telt a buszon, s ez csak fokozódott, amikor megérkeztünk a gyönyörű Kereki-panzióhoz, ahol meleg ebéddel és rendezett szobákkal vártak minket a kedves házigazdák.
Egy kicsit megpihentünk, majd nekivágtunk a Csukás-vízeséshez vezető útnak. Ez a túra már valamennyire le tudta nyugtatni a mi izgő-mozgó osztályunkat, mert itt már mászni is kellett egy kicsikét, de megérte, mivel csodálatos látványban volt részünk s felfrissülhettünk a hűvös vízben. Itt mindenki nagyon jól szórakozott. Voltak, akik a vízparton játszottak, mások a patakban pihenték ki a nap fáradalmait, hogy utána ismét újult erővel vágjanak neki a visszafelé vezető útnak.
A második nap is kalandosan telt. A reggelit követően ellátogattunk a világörökség részét képező Torockóra, ami első látásra nagyon érdekes volt egyforma külsejű házai miatt. Körbesétáltuk a várost és megtudtuk, hogy ott csak három román ember él. Bementünk a város múzeumába, ahol szebbnél-szebb viseleteket, szerszámokat és edényeket láthattunk. Mindezek után megmásztuk a Székelykövet, ami egy híres hegycsúcs Torockó közelében. A hegymászás fárasztó volt, ezért csak néhányunknak sikerült feljutni a sziklák tövéig. Remek érzés volt innen kémlelni a gyönyörű tájat.
Ezután elmentünk a Torockószentgyörgyi várhoz, amelynek egy domb tetején fekszenek a romjai. Mivel csapatunk a nehezebb utat választotta, mindenki fáradtan ért fel a dombtetőre, de dicsősséggel, hogy mégis sikerült. A várnál nem töltöttünk sok időt, de nagyon élvezetes volt.
Szerdán a Tordai-hasadékban kezdtük a napot, ahol sziklákon másztunk a hasadék egyik végétől a másikig. Az osztályunk nagy részének ez tetszett a legjobban, mivel itt úgy viselkedhettünk, mint az igazi hegymászók. Voltak a hasadékban helyek, ahol könnyen lehetett menni, és voltak, ahol csúsztak a kövek, de szerencsére senkinek nem esett semmi baja.
Következő uticélunk a tordai sóbánya volt. Itt megnéztük a József, más néven a Vízhang termet, a Mária Terézia termet és a Rudolf aknát idegenvezetőnk segítségével, aki sokat mesélt nekünk. Megtudtuk, hogy a bányában körülbelül hatszáz ló vesztette életét. A szépen kiépített sóbánya termeiben lehetőségünk nyílt játszani, felülni az óriáskerékre és sétálni a bányató körül. A napot a sóstófürdőben való pancsolással zártuk.
Meghitten és hangulatosan teltek a közös esték, amikor osztályfőnökünk érdekes közösségépítő játékokkal és filmklubbal erősítette osztályunk összetartását.
Csütörtököt, az utolsó nap reggelét csomagolással kezdtük. Elbúcsúztunk a szobáinktól, a kedves és segítőkész házigazdáinktól, majd elindultunk Kolozsvár felé. Itt megnéztük Mátyás király nevezetes lovasszobrát, majd belülről is megcsodáltuk a templomot és ellátogattunk Mátyás szülőházához is. Végigvonultunk a belvárosban található kellemes hangulatú Sétatéren, majd pizzázással koronáztuk meg a napot.
Osztálykirándulásunk utolsó óráit egy nagy játszótéren töltöttük, ami mindenkinek nagyon tetszett, főleg nekünk, gyerekeknek. Amikor eljött az idő, autóbuszba ültünk és vártuk, hogy elmeséljük kalandjainkat szüleinknek, rokonainknak.
Az osztály nevében nagyon szépen köszönöm az osztályfőnöknőnknek, a két anyukának, akik elkísértek, a házigazdáknak és az Igazgató Úrnak, hogy lehetővé tették számunkra ezt az izgalmakkal teli, szórakoztató, érdekes és tanulságos kirándulást.
Írta: Galambosi Krisztina, V. A. osztály