Hagyományainkhoz híven a XI. A osztály lelkigyakorlaton vett részt február 7. és 8. között a Helga Winter lelkigyakorlatos házban. A lelkigyakorlatot Miklós Claudiu SJ Spiri Atya és Fanea József tiszti vezette.
Elmélkedtünk az együtt töltött idő alatt a Hitről és megélésében fellépő nehézségekről. Megérkezésünket követően egymásra hangoló játékokat játszottunk, melyek segítségével sikerült a hangulatot feloldani és a hétköznapok által előidézett feszültségeket megszüntetni. Rádöbbentünk arra, hogy lehet együtt lenni anélkül, hogy mindig „én legyek a középpont” és egymás megsértése nélkül is. Egyik játéknak köszönhetően megismerhettük, hogy a osztálytársaink, milyennek látnak minket, jó és rossz tulajdonságainkat egyaránt, majd egymás bőrébe bújva elmondhattuk, hogy mit is „gondolunk” abban a pillanatban. A vacsorát követően rendhagyó misén vettünk részt. A Jerikói vak, Bartimeus meggyógyításának történetét hallhattuk az evangéliumban, melynek központi üzenete az, hogy a hitnek milyen erős ereje van, és hogy feltétel nélküli hitéért Jézus vissza adta a vak látását. A misét követően egy nagyon mély mondanivalójú filmet néztünk meg, melyet mindenkinek látni kell legalább egyszer az életében, csak ajánlani tudjuk, hogy ha alkalmatok nyílik rá, nézzétek meg, a film címe: Hétköznapi Mennyország.
Reggel egy kicsit fáradtan, de annál nagyobb lelkesedéssel kezdtük meg a napunkat a reggeli imával, mely felvezetőként szolgált az „emmauszi útra” ahol kettesével felmentünk a Donát kápolnához és út közben beszélgettünk a hitről. Visszatérve a Spiri ismertette velünk azt a nyolc általános akadályt amely fellép a hit megélésében. Többek között szó esett a hamis istenképekről, a rossz jelenlétéről a világban illetve bűntudatról, de a legnagyobb akadály nem más, mint a csalódás. Ezt követően kis csoportokra bomlottunk, ahol őszintén és nyíltan beszélgettünk egymással a hitről, az istenképünkről, és történeteket osztottunk meg egymással. Egymás hitéből merítve erősítettük a sajátunkat. Sajnáltuk, hogy ilyen hamar vissza kellett térnünk a napi rutin mókuskerekébe, jó volt egy kicsit kiszabadulni belőle és a rohanó, elvárásokkal teli világból, ahol nem lehetünk őszinték egymással és mindig meg kell valakinek feleljünk. Jó volt együtt imádkozni „formálódni” és töltődni. Jézus mondta: „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, velük leszek”. Közelebb éreztük magunkat Jézushoz, jobban figyeltünk rá, mint egyébként szoktunk, Ő fogta a kezünket és vezetett bennünket, a csendben meghallhattuk kérését, hogy visszatértünk után se feledkezzünk meg róla. Reméljük, hogy azokat a kegyelmeket, melyeket a lelkigyakorlat alatt szereztünk, megoszthatjuk a többiekkel, és hogy most, nem sokára, nagyböjtbe lépve tudjuk követni Jézust a „pusztai vándorlásban.”
Köszönet a Spiri Atyának, Jócó tisztinek és az Oszinak.
Ne felejtsük el, hogy a hit egy érték, melyre építkezni kell, de imádkozni is kell érte, nem csak a sajátunkért, hanem mindenkiéért.
Írta: Paulik Réka és Daly Attila
XI. A osztályos diákok.