Talán ez lehetett volna a három hétvégés médiatábor mottója. A tábor célja nem csupán az volt, hogy a diákok megtanulják, hogyan lehet jó fényképeket, videókat, plakátokat készíteni. Célunk az volt, hogy lássák: rengeteg eszköz van a kezükben, amelyekkel nem csak ferdíteni lehet, de a valóságot is meg lehet mutatni.
Ugyanakkor azt szerettük volna, hogy gondolkodjanak azon, mi az, amit szeretnek (a csokin kívül), mi az, amiért hálát tudnak adni. Ha ezt önmagukban meg tudják fogalmazni, akkor azt fejezzék ki, mutassák meg, sőt, kérdezzenek erről másokat is.
De hogyan is jutottunk ide? Hogyan kezdődött a médiatábor? Elsősorban egy ötlettel, aztán akarattal, hiszen szükség volt olyan emberekre, akik akartak valami többet tenni, és erre áldoztak is idejükből, energiájukból. Így került össze egy nagyon színes, ötletekben gazdag, kreatív, életrevaló csapat, amely három hétvégét Szokondon töltött. A három hétvége nem csak a jókedvről és szórakozásról szólt, hanem rengeteg tanulásról, megtapasztalásról, gondolkodásról és türelemről is.
Az első hétvégén az ismerkedésen volt a hangsúly. Sok mindent-mindenkit meg kellett ismerniük: önmagukat, társaikat, a rengeteg „technikai kütyüt” (fényképezőgépet, videokamerát és ezek kellékeit), és az utómunkához szükséges programokat. Mindehhez jól jött a drága jó barát: a játék, na meg a sok önkéntes munka.
A második hétvégén az időbeosztás fontosságára és egy iskolafilm felépítésére koncentráltak. Ha az ember ügyesen osztja be az idejét és munkáját (amit, ha csapatban tesz, nehezebb, de sokkal jobb eredményt ér el), jobban halad. Ezen a hétvégén találkozhattak a diákok önmagukkal a képernyőn, és megtapasztalhatták, milyen érzés, hogy más hang köszön onnan vissza, mint amit ők hallanak.
Talán a harmadik hétvége volt a legnehezebb, hiszen ez szólt a kitartásról. Ez volt az az alkalom, amikor a diákok sokszor megtapasztalhatták a határaikat (nem volt ötletük, türelmük), mégis, amit elkezdtek, azt be kellett fejezniük. Az aprólékos munka, főleg a filmvágás, sok energiát és türelmet vett igénybe. A videoszerkesztéssel foglalkozó 2-3 diák talán különdíjat is érdemelne ezért, de a plakát- és logókészítő csoportnak sem volt sokkal könnyebb a dolga.
A hétvége utolsó mozzanata a kiértékelés volt. A diákok kiemelték, hogy a médiatábor alatt nemcsak technikai ismereteket sajátítottak el, például a plakát, logó, fénykép és videó készítésének alapjait, vagy az interjúkészítés és alanyválasztás rejtelmeit, hanem az emberi értékekre is jobban felfigyeltek: „ha csak 5 perccel is, de pontosabb lettem”, „örülök, hogy megismertem így ezt a csapatot” – fogalmazták meg többen.
Így született hát meg az idei iskolafilm, mely ötleteiben, szemléletében a diákok szempontjait mutatja be, azt, amiért és akikért ők szeretik az iskolájukat, azt, ami többletet nyújt számukra.
Kovács Blanka