2012. szeptember 2-3. között iskolánk tíz diákja négy felnőtt kíséretében nyíregyházi testvériskolánkba, a Szent Imre Gimnáziumba utazott. Nyíregyházi testvériskolánk kárpátaljai (főként munkácsi) iskolákkal is partnerviszonyt ápol, így az ismerkedés tényleg határokon átívelő volt, hiszen a magyarországiak által szervezett programoknak nyíregyházi, kárpátaljai és szatmári résztvevői voltak. Az első nap reggelén örömmel tudtuk meg, hogy közösen fogunk utazni Budapest felé.

Először Gödöllőn a Grassalkovich kastélyt látogattuk meg, egy nagyon szimpatikus és tájékozott idegenvezető színes bemutatása hozta hozzánk közelebb a kastély lakóinak (főként Erzsébet királynőnek) élettörténetét. A kastély csodálatos volt. Minden helységnek feltérképezhető a múltbeli rendeltetése, és a mai látogató mindegyikben hallhat egy-egy érdekes „történetet” a kastély volt lakóiról. Nem is tudtunk másra figyelni, csak a szép látnivalókra .

Következő úticélunk Budapest volt, pontosabban a Budai vár. Itt a Hadtörténeti Múzeum kiállítását tekintettük meg. Ez leginkább a fiúkat érdekelte, a régi ágyúk, első világháborús fegyverek, katonai egyenruhák világát ők jobban értették.

Mivel vasárnap volt, a napot szentmisével zártuk a Máriabesnyői kegytemplomban. Itt egy híres Mária szobrot őriznek, és a mise után a plébános úr beszélt nekünk a templomban történő csodákról.

A színes látnivalók mellett az ismerkedés, barátkozás is helyet kapott ezen a napon. A nyíregyháziak már az első talákozáskor felajánlották, hogy „idegenvezetőink” lesznek. A kárpátaljai diákokkal szintén nagyon hamar megbarátkoztunk, sokat meséltek saját magukról, valamint megtanítottak néhány ukrán szóra. A kedvünkért egy ukrán szöveget is felolvastak, ez nagyon tetszett mindenkinek. Körbevettük a felolvasó lányokat és izgatottan hallgattuk a számunkra ismeretlen szavakat.

A hétfői nap ünnepi misével kezdődött, hiszen ez a nap Magyarországon az iskolakezdés napja. Ráadásul testvériskolánk, a Szent Imre Gimnázium fennállásának huszadik évfordulóját ünnepelte. A program része volt az a bemutató is, amelynek keretében megismerhettük a Szent Imre iskola történetét. Azt is megtudhattuk az öregdiákoktól, hogy régen milyen volt az iskola és a konviktus. Ezt követően egy játékba vonták be a határon túli diákokat. Ez számtalan feladat megoldását igényelte, egyfajta “kincskeresés” volt. Ez volt a nap egyik fénypontja.

A legrosszabb mindig az, amikor valami véget ér. Vacsora után indulnunk kellett haza. Szomorúan vettünk búcsút új barátainktól, akiknek más, a mienktől eltérő “iskolás” életét megismerhettük. Továbbra is tartjuk velük a kapcsolatot. Köszönjük szépen a szervezőknek, hogy lehetővé tették számunkra a találkozást.

File Anikó,  X.B