A VI.osztály lelkinapja egy szép csütörtök délután kezdődött, amikor az iskola előtt gyülekeztünk. Már mindenki nagyon izgatott volt, hisz ebben az évben ez volt az első osztálykirándulás-szerű alkalom, ezért is vártuk már hetekkel azelőtt.
A találkozóra kisebb-nagyobb késéssel mindenki megérkezett és már indultunk is Szokond felé. Az út hamar eltelt és egy röpke óra alatt már ott is voltunk. Első dolgunk volt újra felfedezni a házat hisz tavaly óta már eléggé elfelejtettük, hogy mi hol van. Felkutattuk a szobánkat és kipakoltunk nagy lárma kíséretével. Ezután a spiri atya elmondta a program beosztást és megkérdezte, hogy hogyan érezzük magunkat. Természetesen mind nagyon jól voltunk, mintha energiabombát lőttek volna belénk. Az első programok a közösség építéséről szóltak, ezek nagyon tetszettek mert többek között erősítettük a barátságokat és jobban megismertük egymást. Nekem az tetszett a legjobban, hogy egy lapra mindenki fel kellett, hogy írjon egy jótulajdonságot vagy néhány kedves szót a másiknak, így végül huszonkilenc jókívánság, bátorítás volt mindenki lapján. Ezek a programok megalapozták a jó hangulatot. Miután befejeztük a programokat, a vacsora jött ami azért annyira nem ízlett, kivéve annak, aki szereti a gombát. Ezután csendes ima és különleges gyertyás program következett, amikor eloltottuk a gyertyákat a bűneink miatt, később pedig meggyújtottuk és átadtuk egy számunkra kedves személynek. Ez különösen tetszett, mert olyan embertől kaptam a gyertyát akitől soha nem gondoltam volna és jó érzés volt látni és érezni, hogy szeretnek. Ezután az Istenhez való közelséget erősítő program után egy film következett aminek a végére kicsit elálmosodtunk.
Az álomosságunk viszont azonnal elmúlt amint a lefekvésre került a sor, emiatt elég sokáig fennmaradtunk az oszi nagy “örömére”, de egy idő után sikerült ágyba utasítania minket és mi nehézkesen, de végül elaludtunk.
A másnap reggelt a szokásos derűvel és frissességgel kezdtük, annál is inkább mert a reggeli már jobban ízlett mint a vacsora. Reggeli után túrázni indultunk egy közeli tóhoz, hogy felfedezzük az Istent a természetben is. A tó nagyon szép volt és a fiúk nagy örömére tele volt békákkal. A túra eléggé kifárasztott, így megpihentünk az Isten házában , a templomban és rövid kis misénk által megköszöntük a kellemes és vidám napot amit Szokondon töltöttünk. Mise után ebéd, pakolás, játék, a fiák számára foci következett. Délután pedig hazaindulás, ami mindnyájunk számára szomorú volt, mert még szívesen maradtunk volna.
Akárhogy is, a lelkinap remekül sikerült és az egész osztály jól érezte magát, sőt még a Jó Istenhez is közelebb kerültünk így, ezért kijelenthetem, hogy soha nem fogjuk elfelejteni ezt a napot.
Jánk Anna,
VI. osztály