Emeld fel a tekinteted és nézz körül. Figyelj a hangokra: tolakodó, lökdösődő emberek, kiáltások… Gyere közelebb a valóság világába. Mit találsz? Ki vár Istenre? Mert végül is erről szól az Advent: várni az Urat aki egyszercsak eljön. Mind, akik a békét, a szabadságot, a jobb, könnyebb életet keressük, lelkünk mélyen Istent várjuk, Utána vágyunk.
Egy világban ami képekkel bombáz minket, egyedül Jézus képe az, ami összeköt. Istenre nézve tudjuk kik vagyunk. Nem csak magunk vagyunk Istennel, hanem keresztény testvéreinkkel közösen, akik a templomban mellettünk állnak, akikkel együtt élünk, dolgozunk, azokkal, akik készségesek Isten keresésére és megismerésére. Egymást kísérve, együtt megyünk az Úr felé, ahogy a három király is a jel láttán, ahogy az Emmauszi tanítványok, mert lángolt a szívük, vagy ahogy a bűnös vámos, aki mégis behívja Jézust a házába. Vágyunk Krisztusra!
Karl Rahner szavai jutnak eszembe, ő így hív Adventre: „Kérlek tehát fogadd el önmagad úgy ahogy vagy. Ne kerüld el, ne szaladj el tőle, vádolva magad a hitetlenséged miatt, vagy éppen túlbecsülve önmagad. A lebecsülés vagy a büszkeség nem más mint önmagad becsapása. Fogadd el keserűség nélkül, tekints a multadra reális szemmel, szemléld a jelened és a jövőd. Fogadd el magad úgy, ahogy vagy: szegényen, korlátozottan, tökéletlenül. Ahogy Isten előtt állsz. Nagy ürességet érzel? Ezt múltad és jelen pillanatod termelik, előre feltételezve a jövőd. Ezt az ürességet, ami a szívedben van, csak ez a kisgyermek, a megszülető Jézus, Isten tudja betölteni. Hagyd, hogy a csend beszéljen neked Róla, hogy csak Ő beszéljen.
Isten jön a te szívedbe, meg akar ölelni. A szíved egyszeri és megismételhetetlen. Ő, aki teremtette, Ő akar benne szállást találni, akár egy jászolban. Akkor is, ha szegény a te szíved.”
Miklós Claudiu SJ
Spirituális