2011. október 27. és 28. között, osztályunk (X. A) lelkigyakorlaton vett részt a szokondi lelkigyakorlatos házban és a falu környékén. Már hetekkel ezelőtt tervezgettük és beszéltünk a lelkigyakorlatról. A témát mi magunk választhattuk ki, melynek középpontjában a közösség állt.
Mivel az iskola ebben a tanévben a misszió évét hirdette meg, ezért ezt a témát is érintettük a beszélgetéseink során. A spiri még ismeretlen volt mint lelki vezető, mivel mi csak tanárként ismerhettük meg, de a lelkigyakorlat alkalmával egymáshoz és a spirihez is közelebb kerültünk lelkileg.
Csütörtökön d.u. 7 órakor mindenki megérkezett és rövid időn belül elfoglaltuk a szobákat. Rövid kikapcsolódás után 8 órakor került sor a vacsorára, ahol családias hangulatban ismerkedtünk a spirivel, aki élettapasztalataiból osztott meg velünk néhány érdekes és vicces részt.
A vacsora után együtt átvonultunk az úgynevezett „zöld” terembe, ahol a spiri atya nagyon érdekes dologgal vezette fel a lelkigyakorlat témáját. Első feladatunk az úgynevezett dinamika volt. A spiri zenét tett be nekünk, és a teremben kellett táncolnunk, úgy, hogy mindig mozgásban legyünk. Ezáltal mindenki mindenkivel beszélgethetett és így egymást is jobban megismerhettük.
Ezt követően egy szemléltető feladattal folyattuk. A gyakorlat úgy nézett ki, hogy mindenki megfogta a másik kezét és kiválasztottunk két személyt, akiknek a feladata az volt, hogy férkőzzenek be a kör közepébe (a közösségbe). Ennek a feladatnak inkább szemléltető jellege volt, mivel a spiri egy szóval sem mondta, hogy ne engedjük be őket, de mi minden erőkkel azon voltunk, hogy megakadályozzuk próbálkozásaikat. A gyakorlat lényegi mondanivalója az volt, hogy az ember, ha egy közösség tagja, akkor mindent megtesz, hogy azokat a személyeket kint tartsa, akiktől félti a közösséget. Az ember úgy van „beprogramozva”, hogy azt, amit fontosnak tart, minden áron megvédje és harcoljon érte. Az utolsó feladatunk az volt, hogy mindenki álljon fel egy székre és képzelje el, hogy egy bárkán van, körülöttünk pedig a tenger. Spiri megjegyezte: „nekem nagyon jó érzés rátok felnézni”. A feladat az volt, hogy mindenki születési dátuma szerint álljon be, de nem volt szabad lelépnie a székről. Ezzel véget ért a lelkigyakorlat felvezető része. Rövid szünet következett, ami után filmnézésre került sor.
A film egy nagyon érzelmes, de komoly mondanivalóval rendelkező filmdráma, a címe pedig: Jövő kezdete (Pay it forward). Nem szeretnénk részleteket elárulni de melegen ajánljuk mindenkinek, mivel sokat lehet belőle tanulni. Azért, hogy meghozzuk a kedveteket a megnézésére, röviden elmondunk pár részletet:
Az iskolába érkező új tanár nem túl egyszerű házi feladattal lepi meg diákjait: váltsák meg a világot. Aki jó jegyet akar év végén, az tesz valamit, amitől jobbá válnak a dolgok. Ez persze csak vicc. De Trevor komolyan veszi. Fantasztikus tervet eszel ki, amely, ha beválik, fokozatosan tényleg mindent átalakíthat. Csupán három emberen kell segítenie hozzá, és meg kell ígértetnie velük, hogy köszönetképpen ők is segítenek három-három másik rászorulón.
Akkor felmerült mindenkiben a kérdés: „én mit tudnék a világért tenni, hogy jobb hely legyen”. A film vége tele volt érzelmekkel, ezért sokan elérzékenyültünk (még a fiúk is). További szócsépelés nélkül mindenkinek ajánljuk ezt a filmet. Ima után mindnyájan átvonultunk a szobáinkba és elcsendesedtünk.
Pénteken 8 órakor volt az ébresztőnk. Reggeli után ismét a „zöld” terembe vonultunk és elvégeztük a reggeli imát. Ezt követően a spiri elmélkedés formájában közelítette meg a témánkat.
A világon sok szegény nélkülöző él, akik annak is örülnek, hogy együtt lehetnek, mit sem törődve azzal, hogy a világ kiközösíti őket, és nem segítenek anyagilag, vagy bármilyen támogatással. Imádkoztunk azért is, hogy a világ nagyhatalmú államai felismerjék: nem fogják megbánni, ha segítenek a szegényebb országokon, hiszen az ő elégtételük is lesz, hogy az adott állam fejlődni kezd, és sikerül megteremteni azt az állapotot, amiben minden ember boldog.
Loyolai Szt. Ignác, a lelkigyakorlatozás egyik kiemelkedő egyénisége, aki olyan komolyságot vár el a gyakorlat végzőitől, mint a katonáktól. Ő kifejlesztett egy lelkigyakorlat-menetet, amit mi is követtünk. Egy olyan elmélkedését használtuk fel, amiben a jó és a rossz közötti háborút szimbolikusan ábrázolta.
Rövid elmélkedő ima következett: adott két zászló és két sereg, a jó és a rossz, egyiket Krisztus, a másikat pedig az ördög vezeti. Itt el kellett képzelnünk, hogy milyen lehet ez a harc. Ezt követően 15 percen keresztül elmélkedtünk és reflexiót végeztünk, közben kérnünk kellett a Szűz Anya segítségét abban, hogy fia meghallgasson bennünket és zászlója alá fogadjon.
10 órakor elsétáltunk a közelben lévő tóhoz és közben imádkoztunk. A spiri úgy vezetett minket, ahogyan „Mózes vezette a választott népet”.
Kirándulás után rendhagyó misével zártuk a lelkinapot. D.u. 3 órakor véget ért a lelkigyakorlat és mindenki lelkileg feltöltődve, Krisztussal a szívében tért haza. Hazatérve pedig azzal a feladattal maradtunk a szívünkben, hogy Krisztus világosságával világítsunk ott, ahol a bűn elsötétített mindent.
Isten áldása legyen mindannyiunkkal.
Sugó Medárd Ferenc és Daly Attila X.A