2011. június 24-e és július 1-je között a Hám János Római Katolikus Teológiai Iskolaközpont VII. osztálya Csíkszentdomonkoson táborozott. Minden gyerek izgatottan várta az indulást, és szorongás töltötte el, mert az osztály még soha nem utazott ilyen messzire.

Voltak olyanok is, akik nem a távolság vagy a vonatozás miatt aggódtak, hanem azért szurkoltak, hogy ne kelljen hazarohanniuk néhány otthon felejtett dologért. Maga az utazás hangulatosan telt: sok nevetés, társasjáték, még közös éneklés is volt. A vonat késő éjjel futott be a csíkszentdomokosi állomásra, majd a szálláshelyre az utat gyalogosan tette meg az osztály. A Márton Áron Iskola tornaterme és a tetőtérben kialakított szobák igazán a diákok kedvére való szállás volt, és már elővetítette, hogy nemcsak biztonságos fedélként szolgál majd, hanem teremfocira és röplabdázásra is ideális helyszín.

Minden tábori napnak jól megtervezett forgatókönyve volt, és minden elképzelt programot sikerült is véghezvinni. Az első túra a Garados-tetőre vezetett, követve a meredek lejtőn kialakított keresztutat. Vasárnap az osztály részt vett a csíkszeredai Milleneumi, a hívek által csak „angyalosnak” nevezett templomban tartott szentmisén, majd ezt követte a zarándoklat a csíksomlyói kegytemplomba, ahol énekléssel üdvözöltük a Szűzanyát. Ennek a magasztos pillanatnak méltó kiegészítése lett a somlyói Nyeregben eltöltött idő. Az nagyon érdekes volt, hogy a városban orkánerejű szél fújt, ezzel szemben a Nyereg teljesen szélmentes volt és mindent beragyogott a Nap melengető sugara.

A tábor során talán az volt a legnehezebb feladat, amikor felmásztunk az Egyes kőhöz, melynek neve románul ”magányos kő”, és ez önmagáért beszél. Csúcsáról páratlan, festői kilátás nyílik a Csíki medencére, a Csalhóra és a Nagyhagymásra. Nem volt ugyanilyen kellemes látvány az, amit a falu határában levő bányaülepítőnél láttunk: több millió köbméternyi finom, homokszerű anyag borította, végnélküli táj ez, melynek a felszínén megszáradó port a szél szerteszéjjel fújja, és ezzel szennyezi a környéket.

A végére maradt a legérdekesebb kirándulás, a Súgó-barlangba. Ifjú, alig 18 éves idegenvezetőnkkel, Bakos Norberttel, emlékezetes élmény volt csúszkálva, gyakran fejünket az alacsony boltozatba ütve kis lámpácskákkal felfedezni a barlangot, mely jelentős ásvány- és kőzettani kincseket rejt magában, és még nincs teljesen feltárva. Ettől is volt olyan titokzatos.

Hazaérkezésünkkor teljesen elfáradt társaság szállt le vonatról. Mégis minden fáradságot megért, és jó, hogy ilyen élményekkel gazdagodhattunk. Ezért osztályunk hálás az osziéknak, Koczinger Évának és férjének, Tibi bácsinak, akik évről-évre állandóan megújuló kalandokra visznek minket, illetve a Boros házaspárnak, akik sikeres ötletadó házigazdáink voltak. Különösen megérdemli a dicséretet Kristály mama, Emma néni, aki megmutatta, hogyan készül az igazi házi kenyér, kertjében szalonnát süthettünk, bográcsgulyást főzhettünk, és emlékezni fogunk ízletes töltött káposztájára is, mellyel a hosszú túrából érkezve várt minket.

Mindezért hálás hetedikesek nevében: Mares Eszter

 

Mire megérkeztünk, már leszállt az éj, és sajnos az idő sem volt valami fényes, hisz esett az eső. Az est további részét pakolással és a hálóhelyünk megtalálásával töltöttük. A földszinten volt a tornaterem, ott aludt a fiúk egy része, a másik része a fenti szobák közül az egyikben, a lányok a másikban.

Az első napi program kisebb túra volt, egy közeli dombra másztunk fel. Ez így nagyon egyszerűnek hangzik, ám a sár, a nedves fű és a meredek lejtők alaposan megnehezítették a visszautat, jómagam is többször elestem. Másnap Csíkszeredába és Csíksomlyóra látogattunk, ahol megnéztük a csodás hírű Szűzanya szobrot. Hihetetlen, hogy milyen szépen viselte a megpróbáltatásokat. Néhányan felmentünk a Nyeregig, ahol a csíksomlyói búcsút szokták tartani. A következő napon az Egyes kőre mentünk, ahol rengeteg mászás, járkálás jutott nekünk, ám a kilátás, amely fentről nyílt, magáért beszélt. Este az alvással nem volt gond, hisz mindenki fáradt volt. Szerda délelőtt misére mentünk, majd a Márton Áron Múzeumba. Ott megtudtuk, hogyan lett püspök az egyszerű fiúból. Délután bejártuk a Súgó-barlang csodálatos világát, ahol a sok vízen és sáron kívül varázslatos cseppkővilág tárult szemünk elé.

Utolsó napunk jelentős része a hazautazásra készülés jegyében telt: pakoltunk, takarítottunk és ágyakat rendeztünk. Hamar eljött az éj, és még hamarabb az indulás perce. A vonatút nagy részét átaludtam, így hát arról nem tudok írni, de az nem is olyan izgalmas. Mindenesetre ez volt az egyik legjobb tábor, és remélem, jövőre is ilyen jó lesz.

Rappert Balázs